A héten én vittem és hoztam. Kezdem azzal, hogy megevett MINDENT. Az én kicsi lányom, aki itthon mindig válogat (bár javuló a tendencia), az oviban zokszó nélkül ette végig a három napot, és nem csak kóstolgatott, hanem szinte megevett mindent. Aggódtam én előre sok dolog miatt az evés valahogy kimaradt, most jöttem rá, hogy nem is féltem, hogy éhen hal. De úgy néz ki nem is fog.
Hétfőn bevittük az alvós felszerelést is, de ebédre mentem érte. Kedden is, de megkérdeztük tőle, hogy akar e maradni. Nem akart, hazahoztam. Este azt mondta, hogy ott fog aludni, hittem is, meg nem is, már előző esték alkalmával is beszélgettünk róla. Ott aludt. Én meg ültem kint, és hallgatóztam, vártam, de bent maradt.
Azt hiszem a beilleszkedéssel sem lesz gondja. Elég sok nevet megjegyzett, és mesél és mesél. Egy ideig még biztos ezt fogjuk hallgatni. Reggel még az öltözőben találkoztunk egy kisfiúval és az anyukájával, megkérdeztem Ajsát tudja e nevét, mire a kicsi lányom ránézett, majd bólintott: "a csíkos pólós" Ma Verdás volt, de az anyukája felnevetett, hogy tegnap tényleg csíkos felső volt rajta. Azóta megjegyezte a nevét is.
Szóval... van egy ovisunk.
Számoljuk a napokat, zöld az ovis, sárga az ovismentes, és mindig arrébb rakja. 4 sárga következik, de várja a zöldeket :) Remélem a lelkesedés megmarad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése