Este

Megérkezik APA. Mindenki megörül és megőrül. Elfelejti azonnal az elfoglaltságát, éhségét, bánatát, mindent. A két és négylábúak egyaránt. Mindenkinek kell egy ölelés, egy puszi, egy simogatás. Én szigorúan távol vagyok tartva tőle, néha belefér egy ölelés, egy csók vagy egy milyen napod volt (vagy-vagy alapon, az összes nem jár) de többnyire rögtön elmarcangolják előlem. Az első egy órában folyamatosan hordoz valakit, kinyit valamit, fog egy játékot, földön fekszik, kérdésekre válaszol. Utána is nagy az apán csüngés, de miután hazaér egy ideig még levegőt sincs ideje venni. .

Ma 6 után jött haza, beindult a gépezet. Fél 8 körül megállt egy pillanatra, rám nézett, elmosolyodott és ennyit mondott : "Szia"
Addig tényleg még csak nem is köszöntünk. Én nemnormális este belefogtam a főzésbe, ő pedig nem jutott el a konyháig. 

Lesz ez még máshogy is. Akkor ezután fogunk sírni.