Cipőmániás vagyok. Meg táska, de a
cipő fontosabb. Kicsit a ruhák megszállottja is, de egy felsőt vagy
nadrágot ott tudok hagyni, egy táskáért megszakad a szívem, egy cipő
vagy csizma mellett viszont nem tudok elmenni. Ha megtetszik "muszáj"
megvenni. Dávidnak már nem mutogatom az új szerzeményeimet, mert kicsit
hülyének néz. De hát na, nő vagyok, ő választott :) Ha meg már
megvannak akkor gondosan választom ki, hogy milyen ruhához melyiket
veszem fel. A gyerekek öltöztetésénél is agybajos vagyok kissé, szeretem
ha passzolnak egymáshoz a darabok. És a gyerekek is egymáshoz. Ez nem
feltétlenül egyforma ruha, bár nyár óta egyre több az ugyanolyan is,
addig meg tiltakoztam ellene, főleg az ikreknél. Most sem teljesen
egyformában vannak, csak vagy a felső vagy csak a nadrág, vagy színben
más. De ez nem feltététel, viszont a hasonló stílus igen. Nincs olyan
például, hogy az egyik vagány, a másik visszafogott pasztellszínben
van... Noel pedig... na a vagány kisfiú ruhákkal úgy vagyok, mint a
cipőkkel :) Dávid ezt az öltöztető mániámat még nehezebben viseli,
általában a legfelső darabokat veszi ki és rájuk adja. Ezért ha megyünk
valahova én öltöztetem fel őket, vagy legalábbis is kiteszem. A
csizmaráadás viszont általában rá marad. Léna és Mimi már kész volt, míg
a másik kettőt öltöztettem Dáviddal ki akartak menni az udvarra. Már a
sapkáknál tartottak mikor ott teremtem, és megláttam Mimi lábán a
csizmát, felül emelkedett bennem a hülyenő/hülyeanya, pedig mikor már
kérdeztem tudtam hogy nem kellett volna:
- Nem a lila csizmát adtad rá?
- Látod.
Próbáltam
megbirkózni a ténnyel, de nem ment, nem mozdult a lábam, közben
mindkettőre felkerült a sapka, és már Dávid is a kabátját vette.
- Ebben jön. Emészd meg különben a válásunkra majd kiöltöztetheted őket.
Nyavalyogtam
egy sort, hogy ne szóljon már be, nem vagyok annyira gyagyás, de akkor
is a lila csizma sokkal jobban illene a felsőjéhez.... Nézett úgy ahogy
szokott, közben Mimi leült és elkezdte levenni a csizmát és kérte a
"mácsikat"....
Próbáltam a
lehető legártatlanabbul és legszerelmesebben nézi Rá.. Nem tudom meddig
marad meg egy párkapcsolatban az a bizonyos szerelmi kisugárzás,
érintés, csók varázsa, de jobban járnék, ha még sokáig :D
Mimzikémről pedig lekerült a barna lábbeli :)
Mimzikémről pedig lekerült a barna lábbeli :)
Ez már csak ilyen női dolog a családban, mi is örököltük valakitől... :) Kellenek hozzá a türelmes férfiak az biztos! :)
VálaszTörlésKedves Timi! Tökéletesen megértelek az öltözés/öltöztetéssel kapcsolatosan, hasonlóan érzek én is! Ez a női génekben lett rögzítve... A férjed nagyon jó fej!
VálaszTörlésÖrülök, hogy minden tekintetben a génekben van a hiba :D
VálaszTörlésKöszönöm! Tényleg jó fej az esetek 95 százalékában :)