Petye

Noel új szava, öcsém becsületesen neve:)

Pénteken hazajött a barátnőjével, ma pedig már vissza is mentek. Kb. olyan ritkán jön, mintha Új-Zélandon élne, nem csak londoni távolságot kellene megtennie... De azért szeretjük:) A gyerkőcök mindig bizalmatlanok eleinte, hiába beszélünk vele, látjuk kétnaponta, de ha élőben itt van nem nagyon értik. Persze egy idő után már a nyakában csüngnek, mintha mindig is így lenne. Most először a barátnőjét is hozta, végre megismerhettük. Kicsit lehet le is szerepeltünk előtte, Ajsának volt pár kérdése hozzá a bőrszínét illetően. (anyukája magyar, apukája nigériai), de szerencsére jó fejnek bizonyult ez ügyben is:) Szombaton mentünk le a szüleimhez. Ránk és Anitáék hazaérkezésére számítottak, Petiékre nem, úgyhogy volt öröm, úgy egy óra múlva azért feltűnt, hogy mi is ott vagyunk:)  Jó kis hétvége volt, úgy tűnik ez most olyan töltődős időszak számomra, aminek örülök. Vasárnap este hazajöttünk, Petiék is csatlakoztak tegnap este, így volt még egy délelőttünk.
Gyerekkoromban sokszor úgy felhúzott, hogy nem bántam volna ha fellövik a Holdra, és még most is akárhány hónap után az első félórában úgy be tud szólni, ha valaki más tenné nem állnék vele szóba többé, mégis mikor búcsúzni kell 5percet, szótlan csüngök a nyakában.. Ki érti ezt? Egy nyavalyás kis (p)öcs  mindenkinek járna :) Szerencsére Noel is jó úton halad, így a lányaimnak is megadatik, a feladat csak annyi, hogy életben tartsuk pár évig..