Hosszúhétvége és kétgyerekessé válásom

Kihasználva, hogy immár a gyerekeink bátran utazhatnak a világban, a hosszú hétvégét határon kívül töltöttük. Éppen ideje volt már, nem hittem, hogy ilyen begyöpösödöttek leszünk, utoljára egygyerekesként léptük át a határt (mármint gyerekkel együtt, nélkülük már voltunk egyszer azóta, valamint Dávid párszor a régi melója miatt, nem is bánom hogy váltott...). Hogy ne ugorjunk rögtön a közepébe, csak a nyugati szomszédainkhoz ugrottunk át:) Voltunk olyan szemetek, hogy Noelt nem vittük. Sőt még simán elhitettük magunkkal apukám egy mondata alapján, miszerint Noellel tud a legkevesebbet foglalkozni, hogy mit teszünk szívességet a szüleimnek:D
Mi pedig fogtuk a három "nagyot" és Mariannékkal kiegészülve nyakunkba vettük a világot. Ha ugyanannyi felnőtt jut ugyanannyi gyerekre nem is olyan rossz:) A csajok nagyon élvezték a kiruccanást, nekünk meg tök jó volt, hogy Mariann megtervezte az egész utat, mikor hova megyünk így nem kellett agyalni semmin. Mivel hasonló az elképzelésünk nem volt olyan feszített a tempó, négy kisgyerekkel kellett szelektálni, nem az volt a lényeg, hogy megmutassunk nekik mindent, hanem hogy jól érezzük magunkat. Úgyis mindent elfelejtenek majd:)
Hétfőn mire megérkeztünk már a szüleim is itt voltak Noellel. Úgy alakult, hogy anyukámnak ki kellett vennie hétre szabit, úgyhogy elvitte a két kis középsőnket. Ezzel a lelkesedéssel elhittem, hogy Noel tényleg jófiú volt, nem csak mondták:) Nem nagyok szerettem volna elválni tőlük, ez is ki is fejtettem, de Lénusom meggyőzött egy mondattal: "Anya, én megyek" Miminek sem volt ellenvetése, úgyhogy mentek:) Kár, hogy ilyen hülye idő jött rájuk, de megoldják, jól érzik magukat.
Én pedig még mindig azt mondom, hogy két gyerekkel egyszerű az élet:)