Látogatóban

Három hete született Sára unokatestvérem kisfia, a szépséges Kornél, akit eddig csak fotókon láttunk. Régóta várjuk már a találkozást a kisemberrel és az anyukája érzéseire is nagyon kíváncsi voltam.  Ma végre meg tudtuk  Őket látogatni. Gondoltunk egy nagyot és teljes családdal látogattunk el hozzájuk, bár az eredeti terv szerint csak Ajsát akartuk vinni.
Időközben kiderült azonban hogy nagymamámék, nagynénémmel is ma jönnek hozzájuk, így gondoltam legyen együtt az 5ből 4dédunoka. Nővéremék sajnos nem tudtak most eljönni Helgával. (na igen, több mint felét én "szolgáltattam" hiába van öt unokája:))
Jó kis népbanzáj keletkezett. Kornél ugyan mindössze félórát volt ébren, és az egész látogatás nem tartott tovább 2 óránál a kicsik miatt, de nagyon jól éreztük magunkat. Ajsa persze végig produkálta magát dédi, nagybácsi, nagynéni előtt. Hiába, kicsit lányommal senki nem közölte hogy most Kornélé a főszerep. Nagy mosollyal nézegette az új családtagot, saját tesóit pedig büszkén mutogatta. Mikor egymás mellé tettük a három picurit, csibész pillantásokkal, széles vigyorral nézegette Őket. Nagyon tetszett Neki hogy többen vannak. Meg is jegyezte valaki hátulról, hogy hármas ikreknek mennyire örülne...hát még én. Apukája azt hiszem el tudná viselni ha két rózsaszín között ott virítana egy kis kékség is - bár tudja: nem fog:)
A kicsik nagyon jól viselték a kiruccanást, nyugodtak voltak, érdeklődő pillantásokkal végigfürkészték az arcokat. Mindenkinek elejtettek egy-egy bájos mosolyt. Lénánál hazafelé a kocsiba kicsit betelt a pohár, nem kellett rádiót hallgatnunk. Mire hazaértünk azért elaludt:) Ajsa fürdésig emlegette a babát. Százszor el kellett neki magyarázni, hogy otthon van, neki Sára az anyukája, majd megyünk meglátogatjuk Őket.
Azt hiszem gyakrabban kellene találkákat szervezzünk, ha már a rokonok többségét félóra autóúttal el tudjuk érni. Már alig várom, hogy nagyobbak legyenek mindannyian és sokasodjanak:)