Hogyan rontsd el a szép estéd...

avagy, hogyan rémissz meg három csöppséget

Nagyon fel tudnak bosszantani a felelőtlen emberek. Tegnap estére sétálni indultunk.Nem volt túl hideg, Dávidnak mehetnéke volt, így hát fogtuk a két babakocsit, a három lányt és a kutyát, elindultunk. Minden jól is ment az ikrek bealudtak, Ajsa is hol kábult, hol Lilit nézte. Mi pedig kihasználva a csendet, azt hogy Ajsát sem kell folyton szemmel követni motorozás közben, kellemesen elbeszélgettünk. Fel is vettük a téli programok közé, nyáron persze sokat sétáltunk estenként, de a rossz idő, a sötétség, a három gyerek miatt kicsit hanyagolni akartuk ezeket a sétákat. De egy jó meleg pléddel, minden megoldható, és még pluszban van egy kis szívmelengető családias, romantikus hangulata.

Egyetlen probléma a nyitott kapuk.. kutyák. Én is tökéletesen megbízok a saját kutyámba, de soha nem hagynám nyitva a kaput ha kint van. Pedig nem megy el, ha autóval állunk is kifelé mindig ugyanarra a helyre áll, figyel. Egyszer egy ilyen alkalommal, én még visszaszaladtam valamiért, nyitva volt a kapu, Dávid a garázsban, Lili kint egyedül. Kifelé mentem az ajtón, így pont láttam: Előttünk ment el két lány kutyával, pórázzal sétáltatták.A kutya támadni próbálta Lilit, persze nem tudta a póráz miatt, a gazdái gyorsan el is futottak vele. Lili, akit egyébként nem nagyon érdekelnek a kutyák. Soha nem ugat ha meglát egyet, sőt vissza sem ugat, ekkor az egyszer próbálták megtámadni. De most sem ment neki. Csak végig ugatta a kerítés mentén. Szaladt, majd ahol a kapu ki volt nyitva, beljebb jött kb. három métert, úgy ugatott, majd a másik oldalon vissza futott a kerítésig. Pedig benti kutya, állítólag hü..e, mivel nem éri inger, nem tud viselkedni...
Emiatt az eset miatt is aláírom, hogy mindenki lehet figyelmetlen, nem lehet felkészülni mindenre. Főleg nem kutyával. Lili is kimehetett volna, bár ő járt volna rosszul, apró méretéből kiindulva nem sok kárt tehetett volna másik kutyában, emberben  sem sokat. De az eset óta, tudom, hogy hiába bízok én benne, nem tudhattam hogyan viselkedik, ha veszélyeztetve érzi magát, bármi miatt. Ezenkívül félteném, hogy megfogják és elviszik. Lehet nem kellene kétszer hívni, igazából szívesen megnézném, mit csinál, remélhetőleg így is tudná, hogy a kapun kívülre csak velünk mehet. Mindenesetre nem fogjuk kipróbálni.
Visszatérve a tegnap estére, sétálunk, nyitott kapu, rottweilerkeveréknek kinéző kutya , kijön, az udvaron sehol senki. Csak álltam és lefagytam. Gondolkodni sem bírtam, mialatt a kutya végig ugatott, ott állt előttünk, kint a járdán támadó állásban, valószínűleg nem gondolta komolyan, mivel akkor már nem itt lennénk. Egy pillanatra el sem tudtam képzelni, hogyan toljuk el a lányokat, és visszük el Lilit, mialatt a kutya csak áll, nem csinál semmit.Ha magam vagyok még lehet most is ott szobrozunk. Dávidnak szerencsére jobb volt a lélekjelenléte, és valahogy átsétáltunk a másik oldalra, nem tudom hogyan mentem át, mint akinek csak a teste volt ott. Csak annyit fogtam fel, hogy Dávid megfogja a vállam, valamit mond, tolja maga mellé az ikreket, a kutyához ő kerül a legközelebb és lép, megyek én is, tolom Ajsát, szól Lilinek, ő  is jön egy szóra, előtte pedig visszamorgott a nagykutyának. Ajsán is először csak azt látom, hogy fél, majd elkezd sírni, az ikrek is felébrednek, szintén rázendítenek. A kutya szerencsére tényleg nem csinál semmit. Nem tudom, lehet nem is akart soha. De nem értem miért nem lehet bezárni az a szerencsétlen kaput, miért nem lehet nyugodtan végigsétálni az utcán, anélkül, hogy halálfélelme lenne az embernek. Azt hiszem az a fél perc ameddig tart, megérné. Valószínűleg nem voltak otthon, mivel nem jöttek ki és villanyt sem láttunk égni. Nem tudom mit csinálnának, ha valakinek nekiment volna a kutya. Bármennyire is féltem tőle, féltettem a gyerekeimet, úgy néz ki több esze van, mint a gazdáinak. Lehet csak azért viselkedett így mert meglátta a másik kutyát, alapesetben nem így lett volna. De ez igazából nem érdekelt. Én eddig nyugodtan sétáltam a kutyámmal, mert tudtam, hogy nem érdekli, ha megugatják, nem ugrált fel egyetlen kerítésre sem, szépen elment  mellettük, mint aki nem is hallja, csak nézte őket, majd minket hogy megdicsérjük. Ha mégis másképp alakulna ott a póráz, én irányítok.

"Átjutva" le tudtunk térni egy sarkon, ki tudtam venni Ajsát a babakocsiból, már vissza sem tettem hazáig, pedig kénytelenek voltunk tenni egy kis kitérőt. Az ikrek szerencsére megnyugodtak hamar, ők még nem érzékeltek sokat, megriadtak az ugatásra, Ajsa sírására, de aludtak is tovább. Ilyenkor örülök, hogy kicsik.

Elég volt az hogy Ajsa annyira megrémült. Lili is édes volt, mikor Dávid lehajolt megsimogatni, megint elkezdett nyüszíteni, mászni. Végül a kezében kötött ki. Pillanatra visszanyertük a humorérzékünket, elképzelve a képet hogyan festhetünk, én a gyereket fogom, Ő a kutyát, mindkettőnk babakocsit tol közben. Én üresen, de akkor is, vagy éppen ezért.

"Jókedvünket" azért gyorsan sikerült legyűrni. Még mindig bennem van, hogy mi lett volna ha....

Ajsa nagyon nehezen aludt el este, éjjel többször is felkelt, csak megriadt, aludt is tovább. Egyik alkalommal éppen Lénát etettem, de be kellett jönniük, nem volt neki elég Dávid, pedig eddig teljesen mindegy volt neki, a kicsik születése előtt is, hogy ki megy át hozzá. Most viszont látni akart. Ma is emlegette a kutyát, de azt hiszem megnyugodott, remélem nem lesz több estén tartó ez a félelem. És hamar elfelejti.