Ajsára nem igazán lehet panaszunk, nem féltékeny típus, szeret megosztani mindent mindenkivel. Főleg a húgaival. Örömmel ad(ná) a kezükbe a játékait, a ropit, a távirányítót.. mindent.
Pár napja itt az új hóbort. Mindenkit etetne. Az ikreket szerencsére még sikerült megvédeni Ajsa túlzott önzetlenségétől. De Dávid és én, na meg Lili nem szabadulunk Az utóbbinak nincs is gondja ezzel, boldogan eszik, ha "kell". A csokit magasra tettem, így kutyánk is védve van a veszélytől.
Maradtunk ketten "áldozatok" . Már félek etetni a lányomat. A fülembe zúg az "ava késsz", anya kérsz felszólítás, de anya nem bír már még egy falatot letolni a torkán, szeretne a saját ritmusa szerint enni, létezni.. Örül, ha él, nemhogy ropit, kukit egyen egész nap. Egyet-kettőt még magamba erőltetek, mindenki boldog legyen, de többet nem kérek! Kicsi lányom nem érti, helyesebben nem akarja megérteni, nyávog, hisztizik. Etetne és etetne.Nyomja be a számba... Küldöm Lilihez, adjon neki. Adja egyenként a darabosat, vagy kicsiket a sokból, így hátha nem marad ideje visszajönni hozzám. Nem is maradna, ha egy másik kutyánk lenne. Aki értékelné hogy milyen jól él nálunk, és az ételt is megbecsülné Örülne a finomságnak és nem egy óráig csámcsogna ropin , szépen beigazítva a két első mancsa közé, jól meggondolva mennyit is harapjon le belőle. Ajsa pedig ezalatt az idő alatt visszatotyog hozzám...
Ma bezzeg tudott nélkülem reggelizni. A virsli őrülete már lecsengőben, de azért még kerül az asztalra eleget. Ahogy a reggel is. Lili is jobban preferálja az emberi étkeket. Egyedül tápot eszik néha, azt sem mindegyiket.. De egyébként párizsit, virslit, vagy éppen amit eszünk. Levesek is jöhetnek, de azért ha hús van benne külön öröm. (tudom, hogy félrenevelés kérdése:)) Ajsához hasonlóan szintén virslit kapott ma. Ehetőt, csak más árkategóriást, mint amit mi eszünk. A mienk a vízben főtt, mikróból kivettem a Lili adagját. Sokáig tartottam benne, forró lett, így a pulton hagytam. Beszaladtam felöltözni, úgyis megy már fél perc alatt. Dávid is a fürdőszobában készült Mire visszaértünk a tányér üres. Az egyszemélyes kutyakosárban ketten ülnek, mindkettőnél ott a virsli. A sokat emlegetett gyámügy kerül szóba.. Dávid örömmel állapítja azért most jobb a helyzet mint egyszer régen, nagyon régen, Ajsa mászókorában az a bizonyos szalámi lopás. Amire gondolom mindenki emlékszik, akinek elmeséltük...
Sebaj, Lilit se abból a fajtából faragták, aki nem szívesen ad az ételéből. Elvégre normális tempóban enni sem tanult meg, pedig láthatja, hogy elfogy a csomagból minden mire egyet megeszik. És hiába ül a hűtő elé abból már nincs több. Ellenben úgyis megunom, hogy még Ő is nyávog, nyüszít (a tálja tele táppal) és keresek neki valamit.
Amiből persze Ajsa is kér még egy falatot. És ava is késsz...
Osztozkodós családban élni jó!
(Ajsa és Lili kapcsolatáról készülök írni, csak túl hosszú:) de egyszer elkészül, mert muszáj neki. Mióta megszületett első lányunk, néha úgy érzem Lili még 5 évet levesz az életemből, de rengeteget ad. Ajsának is. Óriási szerepet tölt be az életünkbe.. pedig nem voltam egy nagy kutyás korábban, hogy egy fedél alatt éljek eggyel pedig el sem tudtam képzelni... na de majd máskor leírom:D )
Érdekes az utolsó mondatod. Miután elmentetek éppen azon gondolkodtam, hogy mennyire tiltakoztál Lili ellen, hogy neked nem kell lakásba kutya, de valahogy mégiscsak maradt.
VálaszTörlésAnya pedig olyan elszántan jelentette ki, hogy odateszitek a kutyát ahová akarjátok, de ha hozzátok, be nem jön a házba. Most pedig már Lilike így, Lilike úgy...Csak töröljük le a kis lábacskádat:)
Anita voltam!
Örömmel és kíváncsian olvasom a bejegyzéseidet. Le a kalappal előtted, biztos nem egyszerű a három lánnyal, de az is biztos hatalmas öröm és boldogság, amit adnak. Sokszor kérdezik tőlem, hogy hogy bírom, ilyen kis korkülönbséggel.:-) Gondolom, Te aztán ezt pláne megkapod, mikor megjelensz valahol a 3 lányzóval. :-))
VálaszTörlésKitartás a nehéz pillanatokhoz! Kilinkelnélek benneteket, ha szabad.