Húsvét

Sokat gondolkodtunk, hogyan töltsük a húsvétot használjuk ki a háromnapos hosszú hétvégét és utazzunk el valahová vagy várjuk a locsolókat és szóljon inkább a családról az ünnep. Utóbbi mellett döntöttünk.

A múlthét végig a készülődésről szólt, Ajsát néha már elfoglalja egy kis időre a rajzolás, építés, gyurmázás, pár hete rászántam magam a festék beszerzésére is, azóta ez a kedvenc elfoglaltsága, van, hogy reggel is a mit veszel fel kérdésemre a "nad pójót"-tal válaszol, vagy a festősnek kinevezett tényleg nem éppen rávaló felsőt kéri. Ilyen előélettel bátran kezdünk hozzá a tojás festéshez is. Nem eredeti tojásokkal ugyan és festékkel a hagyományokkal ellentétben, majd talán jövőre azzal próbálkozunk. Kis húsvéti díszeket is beszereztünk, amit szintén le kellett festeni. (Engem pedig elbűvölt a kreatív bolt, kár hogy nincs kézügyességem, de majd tanulom együtt a lányokkal)

Szombaton  látogatást tettünk az állatkertben, nagycsaládi szinten, Vicáékkal és nagyszülőkkel. Igen mókás volt elindulni hat 5év alatti gyerkőccel, de mivel minden kicsire jutott egy felnőtt létszámilag, megoldottuk A feladatot :) Persze mondom én ezt könnyen, akinek tényleg csak a sétálásról, nézelődésről szólt a nap, a három két keréken robogó, vegyél fel, nem látok!, mi ez? kérdésekkel bombázó nagy utáni futkosás a férfiaknak jutott. Nem először állapítottam meg, hogy ha Ajsa együtt van az unokatesókkal nincs egy perc megállás sem mellettük. Házon kívül főleg nem.  Nem mintha egyébként nem lenne örökmozgó vagy nem lenne képes hatalmas hisztiket levágni egy kis apróság miatt, de ha társ is szegődik hozzá képtelenség megfékezni. Zsombor pedig kitűnő csapattag. Tökéletes egymásra találás ez, ami előtt emelem kalapom és egyetlen szót találok rá: fárasztó. Remélem csak életkori sajátosság, bár már régóta várjuk a végét, de sehol az alagút vége. Van hogy elkap a gondolat, előre látom sorsom, ami nem is oly sokára vár napi szinten, . Mimiről köztudott megállapítás hogy Ajsa miniben, amit Lénus még ellensúlyoz nyugodtságával, de visszaemlékezve Zsombira, talán még Lénánál mosolygósabb, csendesebb gyerek volt. Volt :D
A szaladgálás ellenére azért sikerül Kicslánynak sok mindent megfigyelni, elraktározni, és még most is emlegeti a látottakat. És várja hogy ismét elmenjünk, ami nekem sincs ellenemre. Végeredményben nagyon jó kis nap volt, az időjárás is kegyes volt hozzánk, pedig nem jellemző ha így együtt szervezünk programot előre, egy fix időpontra.

Vasárnap dédiztünk. Sajnos már csak két dédmama ismerhette meg a kicsiket, amit nagyon fájlalok.Vasárnap sikerült mindkettőt meglátogatni. Először előre egyeztetéssel ültünk össze az Lenke nagymamámnál, csak öcsém hiányzott a gyerekek, unokák, dédunokák sorából. Itt osztogattuk ki először, nagyon büszkén a kis ajándékainkat. És mi is kaptunk párat, pedig még fiam sincs :) Délután pedig a másik mamámhoz is eljutottunk, és megcsodálhattuk a szépséges virágait, meglepett Ajsát mennyire lenyűgözi, lefoglalja. Nem mindig hagyja előretörni a szépérzékét.

Hétfőn mi vártuk a vendégeket, még mindig szüleimnél... Dávid szerint jól csinálok valamit, hogy minden készülődést, sütést-főzést megúszok legyen szó bármilyen alkalomról.. nos van benne valami, majd legközelebb... :)
Kikészítettünk egy kis vizes locsolót, hogy ne kölnit fújanak a gyerkőcökre, de nem nagyon volt rá szükség. Gyerekkori emlékeim még elevenen élnek bennem a sok büdös valamiről amit ránk fújtak, manapság azonban nagyon rendesek lettek a locsolni vágyó férfiak, kisfiúk, és nem ilyenekkel indulnak útra. A leányzók pedig nem tudták mire vélni ezt a szokást, persze ellenvetés nem volt, Ajsa egyébként is parfümözne rendesen ha engedném.
Kaptak egy-egy kis sátort a nagyszülőktől, abba bújva várták odakint a locsolókat. Az egy-egy persze azt jelenti hogy egyet mi, egyet Helga. Összetoltuk a kettőt és bekuckózott a két nagylány, és csak akkor jöttek ki egy spriccelésre ha érkezett valaki.
És akkor a megdöbbenés, hogy ilyen is tud lenni. Ha akar. Helgának annyira természetes volt, hogy a két sátor csak együtt működik, és mindkettőt haza kell vinnie, hogy át tudjon mászni egyikből a másikba játék közben, hogy bizony nem szívesen vált meg egytől. (hiába egyforma, színben, mintában így is lehet kivetni valót találni. :D )  Ajsa pedig csak úgy lemondott  volna róla. Persze megtarthatta, de jó volt látni, hogy nem csak rárontani a másikra, elkapni, hisztizni tud

Összességében nem bántuk meg, hogy nem utaztunk el valahová, többet is pihenhettünk, mintha ketten elindultunk volna három kicsivel. Így a gyerekeket lefoglalták rendesen a babázni vágyó rokonok, csak annyi volt a dolgunk, hogy együnk, sütizzünk, növesszük a hasunkat. Miért szól erről minden ünnep?? :)
Persze nővérkém hastérfogatát nehéz lenne beérni, meg is lett ígérve Ajsának hogy mire legközelebb találkozunk már kint lesz a kis Hanga baba.