Azt hiszem elmondhatom magamról, hogy nem vagyok az a típus, aki kimondottan élvezi a várandóságot, és a legszebb időszaka között említi majd idős korában. Ezt ugyan cáfolhatná az a tény, hogy az elmúlt három évben szinte folyamatosan babát vártam, de ez nem annak tudható be, hogy ennyire szeretném ezt az állapotot. Réka barátnőm mondta, hogy szeret teherbe esni, szereti, hogy gyereke van, de nem szereti a várandósságot és a szülést. Valahogy így állok ezzel én is. Irigykedek halkan azokra, akik a kezdeti megpróbáltatások után kivirulnak, és úgy érzik így teljes az élet, de valahogy nem tudok azonosulni velük. Talán azért mert Ajsával nem ment minden simán, gyakorlatilag végig rosszul voltam, az ikrekkel pedig az utolsó harmad nagyon fárasztó volt. Ez a harmadik terhesség is úgy indult, ahogy számítottam, nem éppen kímélő üzemmódban telt az elmúlt pár hét. Gyakorlatilag nullevő voltam/ vagyok még most is és megtanultam újra ülve aludni, a vízszintes testhelyzettel nem baráti kapcsolatunk. A hétfő hozott magával megújulást, és kerültem olyan állapotba, hogy úgy néz ki "megmaradok". Pár kiló lement, ennyi pozitívum azért megtörtént a teljesség kedvéért.
Jövő héten végig Dávid nélkül leszünk, remélem marad ilyen a közérzetem, a legjobb persze az lenne, ha javulna, de eddig tapasztalatok szerint erre nem számítok. Szeretnék nagyon bevállalós lenni, és kipróbálni egy egyedül estét a lányokkal, csak az erősítés miatt, de szerencsére nem leszek egyedül hagyva Kati és András már bejelentkezett. Az első hetünk lesz külön, kíváncsi vagyok hogyan reagálnak rá a gyerekek.
(drukk, hogy ne éljek sokáig kekszen és vízen :) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése