A nyár

Amiről azt hittem, hogy

.... utazásról, kirándulásról fog szólni. De nem szólt, mert Dávid egyfolytában dolgozott. Persze biztos azért hogy szívasson :) Mindenesetre megtoroltam ám rajta és itt hagytuk néha, lementünk a Balcsira családdal, szüleimhez és a rokonlátogatásokat is tettünk. Hétvégenként azért néha együtt is útra keltünk félnapos-napos utakra. Magyarországon is van elég hely, ahová érdemes elmenni, de kicsit zokon esett, hogy harmadik éve nem nyaraltunk igazán, országhatáron kívül. Majd jövőre :)

.... lesz egy veteményes kertem. Mert olyanom nekem még nem volt soha, pedig milyen jó lehet, kimenni a gyerekekkel és leszedni a zöldséget. Majd jövőre, vagy azután :)

.... kicsit kettesben lehetünk Dáviddal, de aztán a tervezett négy napból egy délután és egy éjjel lett, mert egy gyerek persze hogy beteg lett. (4ből talán törvényszerű is).

.... egy korszak végét fogja jelenteni és szeptembertől már egy ovissal büszkélkedhetünk majd. De nem, mert gondoltunk egy nagyot, és itthon tartottuk még Ajsát egy évig.  Azt hiszem jó ez így nekünk, mindannyiunknak.

A nyár az az időszak mikor mindenki tervez, aztán máshogy alakul szinte minden. Azért nekünk sem volt olyan rossz. Sőt, ha leszámítjuk, hogy Dávid nem tudott túl sokat velünk lenni, klassz kis időszak volt. Sokat voltunk az unokatesókkal, nagyszülőkkel és a tágabb rokonságra is jutott idő. Mindenhol örültek nekünk (vagy legalábbis nagyon úgy tettek), a gyerekeknek is nagyon jó dolgok volt

És hogy mi jut eszembe az idei nyárról?

A három ruhás lány. Idén megkattantam és sok egyforma ruhácskát kaptak :)

A fű imádó kispasink. Akinél jobban ember nem örült még a zöld gyepnek. Mindegy hogy kúszni, mászni kell e, hasalva elterülni, vagy mezítláb "'sétálni" a siker garantált.  Arról a sok kimoshatatlan kisruháról inkább nem írok :)

A hinta. Rengeteg időt töltöttek benne. Hol az összes gyerek egyszerre, hol külön-külön, de mikor az udvaron voltunk olyan nem volt hogy legalább egy ne mozogna. Én pedig nagyon szeretem mikor benne ülnek, ugyanis akkor nyugalom van. Ugyan vitázni ott is lehet, de legalább egy helyen ülnek :) És az az elmélkedő hely is, hogy min gondolkodhatnak nem tudom, de némán is képesek benne elülni hosszú percekig akár együtt is. Már egy benti hintaszobán gondolkodok borúsabb napokra :)

A gyümölcs evések, igazi kis rituálé volt 4 gyereknek + magamnak a mosás, hámozás, tálkázás. Közben a gyümölcs illat, a gyerek várakozása a kisszékekben. Ugyancsak a nyugalmas percek egyike.

A esti szokások. Locsolás, a gyerekek szaladgálása a spriccelő víz elől és ahogy tetőtől talpig sárosak lettek a csőtől. Vagy a halak etetése. Két hónapja csináltattunk egy kis tavat az udvarra, de még most sem unták meg. Minden este odaállnak várják a kenyeret amit utána cincálhatnak és dobálhatnak be a tóba.

A szalonna sütések, bográcsolások. Barátokkal, családdal, sok-sok gyerekkel.

A csajos kiruccanások. Noelt ilyenkor itthon hagyjuk, "csak" négyen indulunk el. Fagyizunk, mekizünk, játszóházba megyünk.Mikor mit, de ez a három nagy kedvenc. Szeretem ezeket az órákat. Szeretnék néha egyesével is velük lenni, de az nem igazán jön össze négy gyerek mellett.  Az egyéni programok egy félórás, háromnegyed órás vásárlásnál, kozmetikusnál, nagyitól elhozok valamit gyorsannál be is bejeződnek. Ezt kicsit fájlalom.

A nagyobb lélegzetvételhez jutás. A kicsi lányok is egyre önállóbbak. Egyre kevesebb segítség kell nekik (evéshez, öltözéshez), és Noel nagy előrelépéseket tett az elmúlt hónapokban, gondolok itt elsősorban arra, hogy megtanult mászni, így nem kell mindig rohangálni hozzá. Apró dolgok, mégis mennyivel megkönnyítik az életünket.

Hirtelen ennyi :)