Határaink

Nem vagyok tökéletes anya. Nagyon-nagyon távol állok tőle, de azért igyekszem, törekszek rá, hogy jó legyek. Mostanában sokat hangoztatott az hogy "elég jó" anya. És bár nem értem teljesen ezt a kifejezést sem, de akkor is azt mondom, egy elég jó, mert tökéletes ugye nincs, jár minden gyereknek. Járna. 

Van becsúszott gyerekem. Bár egy pillanatig sem csodálkoztam, hogy "jaj istenem hogy lehet ez-..." Mert tudom, hogy mikor, hogyan "hibáztunk". Nem értem én ezt a sok becsúszott gyereket sem a 21. században Nem mondom, hogy nem fordulhat elő, de ez a sok "véletlen" gyerek többnyire a szülők felelőtlenségéből adódik. Nálunk is. De volt idő eldönteni, hogy tényleg hibáztunk-e, hiba-e Ő. Úgy gondoltuk nem. Belefér minden téren. Ezért megszületett. Viszont ha valaki úgy érzi, hogy neki nem fér bele a gyerek nem tudom miért nem lehet elvetetni... Tényleg nem értem mi benne olyan nagy bűn. Nem akarok belemenni abba, hogy élet vagy nem élet. Úgy gondolom hogy a már megszületett gyerekeinkért vagyunk felelőlesek. Egy 150%-os idióta anya nem tudom miért szüli meg az ötödik, becsúszott, nem akarom gyerekét ha attól 200%-os idióta lesz. De komolyan miért? Kinek jó? Annak a szerencsétlen ötödiknek vagy a másik négynek? Az idegroncs anyának? Kinek? Ahányszor meglátom ezt a nőt szétvet az ideg. Ahogy a gyerekekkel bánik, beszél, húzza őket maga után, ahogy panaszkodik egyfolytában, szünet nélkül. Félreértés ne essék nem csinál semmi "nagy dolgot" nem bántalmazza a gyerekeket, de annyira látszik, hogy nem boldogok. Néggyel sem voltak azok, akkor is ugyanezt csinálta a nő, már akkor panaszkodott, hogy nem kellett volna négy, majd egész terhessége alatt nyivákolt, most meg pláne..de arra, hogy akkor miért szülte meg azt ötödiket nem ad értelmes választ.
Itt van nálunk is ez az ötödik gyerek kérdés. Nem tudom miért szeretném, egyszerűen csak így érzem. De azt hiszem, hogy már túl sokat gondolkodtam rajta, elég egyértelmű hogy nem tudom kapásból azt mondani, hogy az lenne a tökéletes  nekünk ha születne még egy. Nekünk, mindannyiunknak, a gyerekeknek, Dávidnak. Ha meg ebben nem vagyok biztos akkor miért is gondolkodok rajta?
Nem teszem tovább.
Most sem vagyok az az anya aki lenni szeretnék és nagyon utálom amikor türelmetlen vagyok, vagy nem vagyok elég négy gyereknek egymagam. Eddig szépen sodródtunk mi is az árral. Második gyerekből rögtön második és harmadik lett, majd bevállaltuk a negyediket is. Itt az ideje tényleg tudatosan gondolkodni, mert ez a négy pöttöm megérdemli a legjobbat. Vagy az elég jót :)
Nem gondoltam volna, hogy ettől a nőtől tanulok valami nagyon fontosat az anyaságról. De csak eljutott az én álmodozó agyamig is....