Szereti a vizet a kisfickó. De a nagy káddal sokáig nem volt megbékülve.
Inkább a saját kiskádjában érezte jól magát. Nem tudom miért. Járunk
babaúszásra vele kis kora óta, ott semmi baja nem volt soha a nagy
vízzel. Néha betettük a lányok mellé, de egyrészt a csajok is csak
kezdetben voltak lelkesek, utána már zavarta őket, másrészt Noel sem
élvezte annyira, mint mikor egyedül csapkodhatott, "úszhatott" a
kiskádban. Így maradt az a verzió. Egyszer gondoltam egy nagyot és
beültem vele. Így már oké volt. Másnap és harmadnap is. Majd egyedül is
megszokta. Azóta általában ő fürdik először, majd a lányok is beülnek
hozzá és addig négyen pancsolnak míg a három grácia nem szól, hogy elég
volt a Pindurka akcióiból. Valamelyik este a lányok kezdték a menetet,
mert már nem bírtak várakozni. Délelőtt vettünk vízszínezőket, színes
habosítót, rajonganak értük. Igen ám, csak mikor Noelt is beletettük és
körbenézett maga körül iszonyú visításba kezdett. Kivettük,
megnyugtattuk. Másnap elfelejtve az előző napi sokkhatást betettük a
kádba. Ordítás. Másnap újra. Elővettük a kiskádat, szerencsére abba
beleül. Hogy kezdhetjük e újra az egészet nem tudom, most még 1-2 napot
pihentetjük a nagyvizet, aztán hátha megy minden tovább, mintha semmi
sem történt volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése