Heti színes

(fogalmam sincs  miért ilyen betűtípus, minden be van állítva, de biztos bennem a hiba, nehogy már ezért kapjak idegbajt :D)

Vasárnap megültük Noel szülinapját, sokan voltunk, bár a gyerekek száma is magas volt, de mégis a buli oldalát láttam, hisz itt voltak a nagyszülők, nagynénik is. Aztán hétfőn egyedül maradtam a néggyel. Marit tudtuk, hogy a héten nem lesz, elutazott.  Úgy alakult, hogy Kati sem tudott átjönni, mert Boró hétfőn beteg lett, nem tudtuk összevonni a gyerekeket egyik nap sem. Kicsit beijedtem, hogy normális anya szerepben kell működjek a héten, takarítani, egyedül gyereket felügyelni :) Ciki, ugye? :)
Azért olyan nagyon nem vettem magamra, ha szalad a ház hát szalad. Tiszta tányér és ruha még van :)
A gyerkőcök pedig elbűvölőek voltak egész héten. 

(Kis csalással egy múltheti történet is benne van, hiába a cím :))

Noel

Nonó nagy kópé.  Az adventi naptárak tegnap lufikat rejtettek, és bulira való felhívást. (Bevallom csaltam, utólag bővítgetem, ahogy olvasom a tippeket más blogokon. Kis papírlapokra rajzolgatunk estenként, pl. most lufit, magnót, táncoló alakokat. Ha nem nem jönnek rá maguktól mit kell csinálni, lefordítjuk, itt szükség volt rá, nem vagyunk nagy rajztehetségek - pedig Dávidnak illene, Kati gyönyörűen rajzol, tanított is sokáig, de sem a fia, sem az unokái (ahogy eddig lejött) nem örökölték a tehetségét. Szóval buli volt, lufikkal. Noel is rázta a pelenkás popóját, a lufi külön öröm volt, egyszer csak ráfeküdt kidurrant. De nem megijedt ám, mint más egy éves - mi a lányokkal ugrottunk egyet- hanem mókának fogta fel, próbálta a nővéreiét is kidurrantani :)

A szülinapját is nagyon élvezte. Sok ajándékot bezsebelt. (fogalmam sincs mit kap karácsonyra) Legjobban a hintaló tetszett neki.  Amit én rögtön lelovacskáztam vagy lepaciztam. Dávid pedig mindig zsörtölődik, ha ilyen szavakat használok. De hogyan mondjam azt hogy ott a lóóóó. Olyat sohasem mondok nekik, hogy kakika, de a lovat muszáj becézni. A paci megnevezés jött be a legjobban nekik. Noel szótára is gazdagodott egy "phaiii"- val. Közben kileheli a lelkét szinte :)

Mimzi

Ő is mindig alkot :)

Konyhában áll a kukás szekrény ajtajánál. Mondhatni általános látvány, bármit talál ami szerinte nem kell azt kidobja. Odamegyek megnézni, Ajsa puzzle darabjaitól szabadul éppen egyesével. Kicsit mérges is vagyok, de ennél is jobban féltem a következményektől :)

- Mimike mit csinálsz már megint? - néz ártatlanul - Meg ne lássam még egyszer hogy kukázol, nem szabad kidobni a játékokat - Semmi reakció, folytatom - A tiedet sem dobálja ki senki, még Ajsa játszani akar ezzel.

Rázza a fejét - "jossz"

- Dehogy rossz. Nincs semmi baja.

Elszalad - én közben kiszedem a már kidobott darabokat - visszajön, isten tudja honnan, három szétázott darabbal a kezében: "Jossz"

A nővérének meg én magyarázkodjak...... :)

És egy kis ördög :))

Mimi ébredt leghamarabb a kis csapatból. Ez nem nagy szenzáció mostanság, viszont tényleg megtanult csendben kijönni, ez azért jó pont. Ő az, aki ha felkel, nem tűri tovább a lustálkodást, a hálószoba létet. Lustaanyaságom azonban határtalan, általában bekapcsolom a tv-t a nappaliban, viszem a takaróm és összebújunk. 

Ma is a nappaliban voltunk, közben felkelt Noel, bementem hozzá. Mire visszaértem Törpikével, Mimi azzal a fogadott, hogy a teraszajtót kinyitotta, a kutyákat kitessékelte, majd rájuk zárta az ajtót és hátat fordított nekik. Azért a fejét hátra-hátra fordította, de mikor a kutyákkal szembenézett, gyorsan vissza, mindezt ördögien csillogó tekintettel, nagy rötyögés közepette. Mikor észre vett, a szemembe nézett és megszólalt: "Nugi" és játszott tovább. 

Nyugodt vagyok. Hogyne lennék nyugodt.  Kicsit sem félek a kiszolgáltatott öregkortól :)

Azt hiszem elkezdek vele reggelente játszani a tv helyett , jobb ha megkedveltetem magam :)

Léna

Szeret "telefonálni". Ajsának is volt ilyen korszaka, de Lénus olyan lelkesedéssel és szent meggyőződéssel csinálja, hogy néha el sem hiszem hogy nem kap válaszokat :)

Arra dugtam ki a fejem, hogy beszélget, kicsit hallgattam. Éppen vaníliás tejet rendelt, úgyhogy megállapítottam, hogy senkivel nem beszél csak játszik, visszamentem a többiekhez.

Dávid bevásárlótáskával jött haza, mikor megláttam mondtam neki, hogy szólhatott volna hogy megy, én is körül tudtam volna nézni itthon. 

De hát ő szólt. Én mondtam mi kell....

Szerintem egy pillanatra mindketten kölcsönösen hülyének néztük egymást :D 

Mint kiderült ő beszélt Lénával. Szoktunk a gyerekeken keresztül kommunikálni egymással, most is azt hitte én mondom mi kell. Pedig csak Léna rögtönzött :D

Dávid jegyzetel mikor "beszélünk" mert egyébként elfelejti, így bár vett mást is, megnéztem mi volt az amit ez a picuri kislány rendelt.

Léna bevásárló listája:

- banán

- vaníliás tej

- danette

Eddig értem.

- olivaolaj

- kézkrém

Ezeket a szavakat nem is tudtam hogy ismeri

- KETTŐ csokis tejpép Noelnek

Mindig tudtam hogy pályázhat majd a világ legjobb tesója címre :)

Dávid "számon kérte" a kicsi lányát:

- Lénus, te mit csináltál?

A gyerkőc tapsol és nagyokat nevet..... :))

Most komolyan:  Mit lehet erre mondani  :D

 Ajsa
  

Ajsa a mit eszel kérdésemre legnagyobb meglepetésemre a libamáj választ adta. Nem szereti a májkrémeket és kicsit furcsálltam a speciális kérését is, de gondoltam próbáljuk ki, max megeszem én. Kerestem, nem találtam, de kentem másmilyent, úgysincs fogalma sem, hogy melyiknek milyen íze van. Míg elkészítettem ment egy kört, aztán visszajött. Rögtön nyafogni kezdett, hogy ez nem libamáj. Ránézésre. Győzködtem, hogy az. Ő meg mérgeskedett, "nem vagyok totál hülye" (áá nem tőlem hallotta). Kérdeztem, hogy miből gondolja, még dühösebben nézett majd flegma, ne nézzél már madárnak stílusban visszakérdezett: "Szerinted ez sütemény?"

Előző este hozott Dávid pár szelet lúdláb tortát :D

Igaza volt belátom, ilyen módon még nekem sem lett volna képem direkt átvágni.
Azért megrémiszt néha :)

Családi

Mondhatnám, hogy Dávidot érinti csak, de eléggé meghatározza majd az életünket, így leírom. 
Már egy ideje mondogatja, hogy szeretne váltani, nem jó a mostani meló. Próbált beleszokni, nem olyan régóta van ott. (azt elmúlt években 3 helyen dolgozott, keresi magát... talán nem a legjobbkor :) ) Nemrég volt egy balhé, hazajött nekiült komolyabban munkát keresgélni, felhívott mindenkit aki él. Februártól lenne egy lehetőség, ami komolyan érdekli, bár még nem bólintott rá egyik fél sem. Viszont a mostani helyén már szólt, hogy eljön. Lett egy újabb vita, de a héten tisztázódott, hogy már csak ebben a hónapban megy. A januárt  úgy néz ki együtt töltjük. (Még jó hogy Ajsát beírattuk az oviba. De már megbeszéltük a vezetővel, hogy csak februártól megy ő is.) A hónapnak örülök. A váltástól sem dőlt össze az élet. Bár az új helyet mindig meg kell szokni, nekünk is. De ha normálisabb lesz a légkör, akkor jobb lesz nekünk is. A kihívások, pénz  miatt jött ide, nem tudhatta, hogy közben az emberek furák. Nem félek, hogy nem talál munkát. Az egy hónap alatt pedig bajunk nem lesz. Csak azt vettem észre magamon, hogy szeretem az állandóságot, pedig eddig én is nyitott voltam mindenre. Öregszem :)