A dilis szó nálunk úgymond mindennapi, én is előszeretettel használom mindenkire, de a lehető legnagyobb szeretettel :)
Pedig a legdilisebb biztos, hogy én vagyok. Van pár hülyeségem, kajatéren is. Például a halak és farkaik :) Mindig levágatom valakivel, vagy amikor egyedül éltem előre levágtam az összest, majd hűtőbe raktam másnap ettem. Ma átjött Robi és Fecó, összeütöttünk egy tésztasalátát, de én halra vágytam. Kiderült, hogy a ruszli Fecónak is nagy kedvence (így 7 vagy 9 év után, nem tudom honnan számoljuk a barátságunkat, de azért éppen időben). Mondtam neki, hogy akkor ő most menjen be a konyhába, vágja le a farkokat és hozza kis nekem is.. Elég furán nézett rám, Dávid beletörődően bólogatott, hogy ő utálja a hal szagát is (nincs is neki), de neki is mindig faroktalanítani kell az összest... Gyerekkoromban nagyon utáltam, le is vágtam pár hisztit amikor kimosolyogtak, most azért visszafogtam magam, bár határozottan mindenki kimosolygott, Dávid azért hozzátette, hogy ő így szeret, de Fecó csak nem akart megbékélni azzal, hogy nem vagyok normális, pedig ő aztán tényleg egy lököttel él együtt, Lénusom meg jól beszólt míg magyarázta neki, hogy mi is a helyzet:
"Dilis ez az anya"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése