Egy nagyon kedves ismerősöm a nagy Amerikába költözik, előtte megtartják az esküvőjüket. Így ők is csak egy gyors polgári esküvőt tartanak, viszont ő volt olyan okos, hogy a leánybúcsúról nem mondott le. Szombaton volt a nagy esemény, nagyon gondolkodtam rajra hogy menjek e el, vagy sem. Mimi még beteg, bár már nem nyűgös, a többiek jól vannak. Mariann aki szintén hivatalos volt is elég szépen meg van fázva, úgy voltam vele, hogy ha ő nem megy én sem, hisz a többieket annyira nem ismerem. Dávid viszont akcióba lendült, kideríttette velem, hogy lesz a vetkőző fiúka és miután megtudtuk hogy igen gyakorlatilag kényszerített, hogy menjünk.. Mindig felhánytorgatom neki, hogy neki rendeztek egy legénybúcsút, míg én akkor már Noelt vártam így a buli kimaradt. Sőt azóta részt vett egy másikon is. Félreértés ne essék nem a vetkőző ellenkező neműekre vagyok rákattanva, csak arról van szó, hogy neki volt bulija, míg én itthon hánytam, szerencsétlen asszonysors... vagy csak jó sorrendben kellett volna csinálnunk? :) Szóval nem volt mese mennem kellett és Mariannt is elrángattam, bár lehet nem kellett volna szegénnyel a gyógyszereket és az alkoholt kevertetni.. 5 után estünk haza, taxiztunk, az én drága lökött barátnőm gondolkodás nélkül kiszállt nálunk (na jó nekem sem tűnt fel) belépve a házba Mariann rögtön felvisított, na erre megijedtem én is, beszálltam a sikongatásba, mutatott a folyosóra, odanézve megláttam egy halvány, apró méretű alakot hát visítottam még jobban. Dávid kiviharzott, villanyt kapcsolt, majd kérdezte hogy mi az ég van. A kis szellempalánta vagy földönkívüli pedig közlölte: "szerintem megijedtek" :)
Hát meg, pedig igazán nem ijesztő kicsilány Lénusunk.
Benne semmi "kár", meg sem rezdült két visító nemnormális nő hallatán... Úgy szeretem azt a természetességét amikor közöl valamit, egyszerűen csak megállapítja a tényeket a kis édes hangján.
Imádom szőröstül-bőröstül.
Még akkor is ha le sem feküdt, szóval kezdtük a napot.. alvás nélkül. (máskor bezzeg ő kell legkésőbb, nem kóborol a folyosón.. de pelus elhagyáson ügyködik- erről majd legközelebb, bővebben)
Ajsa közelgő szülinapja miatt sokat tűnődök rajta milyen gyorsan repül az idő. Ijesztő hogy észre sem veszem majd, és én lesz az ijesztő alak a félhomályban aki várja haza a gyerekeit szombat este :D
Ha addig nem kapok szívinfarktust tőlük :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése