Családi hét

Azt hiszem kezdünk öregedni Dáviddal :) Ha van egy kis szabadideje, mint most ez a hónap vagy akár ha egy hétvégén mehetnékünk van, akkor eleinte elkezdünk tervezgetni, hogy valamit csinálni kellene. Telik az idő, közben azt mondjuk majd kitaláljuk, aztán mindig az lesz belőle, hogy lemegyünk a szüleimhez és/vagy nagymamáékhoz. Nem mondom, hogy nincs ez így jól, csak már vigyorgunk a másikon, ha az azt kérdezi mit csináljunk :)
Most egyértelmű volt, hogy leruccanunk hozzájuk, be is volt ígérve, szülinapra is hivatalosak voltunk.

Vasárnap (6-án) reggel felpakoltunk a bandát, ezt is egyre jobban csináljuk, a gyerekeket is megszállta valami jó tündér mostanában és nem elég, hogy ha rájuk adunk valamit azt nem veszik le, de még nem is nyafognak! Hosszabb távú következtetéseket nem vonok le, lesz ez még így sem, de most mind egy kisangyal (ha öltözésről van szó) A vasárnapot Anitáéknál töltötte mindenki, apukám megállapította, hogy négy év alatt hét unoka nem rossz teljesítmény, nagyon szép látvány, de mennyivel pihentetőbb külön örülni nekik. Van benne valami :) Természetesen az új tagot, Regő babát is tanulmányoztuk. Mimi valamiért messziről kerülte, Ajsa odavolt érte, Léna pedig olyan gyengéden simogatta, és olyan sokáig lekötötte a babázás, hogy olvadoztunk tőle. Én pedig újfent megállapítottam, hogy nincs vonzóbb annál a pasinál, aki egy ilyen kis csomagot tart a kezében. 

Hétfőn továbbálltunk nagyimhoz, mivel még találkozni akartam egy régi barátnőmmel, aki otthon volt. Helgát is magunkkal vittük, mert kezdett besokallni az öcsijétől, Anita pedig tőle :) Azért kicsit paráztunk, hogy mi lesz, nem volt még velünk sehol, de dédi is nemrég töltött velük egy hetet, így azért reméltük, hogy minden rendben lesz. Így lett. Mivel öt gyerekkel mentünk az alvást is át kellett kicsit szervezni. Ha ott vagyunk egy szobában alszunk, két kihúzhatós kanapén pont elférünk hatan, Helgát már be kellett volna préselni, vagy egy matracot keríteni, de végül ő is, és Ajsa is Lillával aludt. Nem tudtuk mennyire bízzunk ebben az együtt alvásban, de 3 éjjelt is végigcsináltak probléma mentesen, pedig Ajsa a legidősebb. Belestünk azért hozzájuk többször, de mindig alvó gyerekek látványa fogadott, bár reggel mentek a sztorizgatások. Először azt mesélték, hogy Lilla felült és megkérdezte, hogy itt vagytok, majd nevettek. Második este Helga ébredt bánatosan, hogy nincs ott az anyukája, de Ajsa megölelte aztán már "boldog volt" Megdicsértük őket, de azért kértük, hogy máskor szóljanak. Harmadik éjjel pedig még gyakrabban néztük meg őket, nagymamámmal is összefutottunk az ajtó előtt, de ekkor nem történt semmi. 

Ennyit az éjszakákról, a nappalok meg jól teltek. Az ikrek kisajátították a dédit, egész nap kirakóztak, sőt még könyveket is olvastak, míg nekünk nem igazán hagyják. A három nagyobb lány, napközben is összenőtt, folyton kint lógtak a fiúkon. Lilla igazi "parasztkisasszony" ahogy az anyja hívja, Ajsa és Helga pedig szintén nagyon szeret ott lenni, persze jobb nem télen, több a tenni való, de állat azért most is van bőven. Pár rokont meglátogattuk, kicsi a falu, ha látják az autónkat megérkezni, pár óra múlva elkezd csörögni a telefon, hogy láttam, vagy X látta, hogy itt vagytok :) 

Csütörtökig maradtunk, könnyes búcsút vettünk. Lillus sírt, hogy ne menjünk, ezen felbuzdulva a mieink is, (de állítom, hogy nem bennünk van a hiba, megyünk elég gyakran, míg a kedves szülei csak ígérgetnek..  és a drága dédmamája is csak anyukámékig és Anitáékig jut el.... )

Csütörtökön és pénteken Anitáékál tanyáztunk napközben, hétvégén becsatlakoztak a nagyszülők is, szombaton egész napos programot szerveztek a négy nagyobbiknak.
Szeretek otthon lenni. Lemenni reggel a lépcsőn, tudni melyik kattan egyet, azon a helyen reggelizni, ahol régen...Úgy alakult, hogy az én szobámból lett az egyik felnőttvendégszoba (míg Anitáéból a "gyerekszoba"), így ott alszok a két pasival, sok mindent látott már az a szoba, kitöréseket, hisztiket, sok vidám percet, pasikat is.., de kettőt egyszerre még soha :)  
Vasárnap mostoha nagyim szülinapját ünnepeltük. Elég érdekes a családi összetételem apai ágról. Nagyapámnak három feleségtől született összesen hat gyereke, majd lett egy negyedik (a szülinapos) Nekik már nem született közös, nincs is vér szerinti gyereke, bár a harmadik párost együtt nevelték fel. Kicsit szétszóródtunk, de azért néha összegyűlünk, most ugyan nem voltunk olyan sokan (mármint a család méretéhez képest) , de azért mulattunk egy jót. Szeretem ezt a vegyességet, a kor eltolódásokat.
A buli után hazajöttünk. Hosszú és mégis rövid hét volt :)