Próbáltunk karácsonyra is lelassulni, valamennyire sikerült is, de azért volt egy kis rohanás érzései is. Majd Dáviddal elutaztunk gyerekeket itt hagyva, most pótolgatjuk a meghittséget. Bezárkóztunk, játszunk, beszélgetünk, sokat nevetünk.
A gyerekek pedig ilyen pillanatokat varázsolnak nekünk:
(Majd ha verik egymást elolvasom :D)
1. Miután Noelt tisztába raktam, Mimi megkörnyékezte, először szépen megsimogatta, majd megkocogtatta a fejét, amolyan Mimisen: "Bügyöss! Picsi bügyöss tessó"
2. Mimi Léna haját birizgálja, aki egyszer csak feljajgat. Rögtön ítélek, pedig csak becsíptette a kezét, nem Mimi volt a ludas.
Mimi: Nyem bántyóó
Léna: Nem bántott...Szejet.
Mimi: Szejetyeee
Nevetnek. Én meg szégyenkezve bocsánatot kérek, és olvadozok. Léna játszik tovább. Mimi is felvesz egy játékot, de Lénus közbeszól: Mimi, haj!
És Mimzi megy simogatni.
3.
Főzőset játszunk párban. Ajsa Mimitől rendel, én Lénától. Ajsa
megköszöni Miminek: "Köszönöm szépen aranyoskám. Nagyon finom" Én nem
lehettem ilyen kedves Lénával, mert elvette tőlem a tányért és odaadta
Ajsának: "Finom?" Ajsa megkóstolta: "Nagyon finom ez is" Léna nem
elégedett. Kapcsolok, megkérdezem Ajsát, hogy ugye milyen aranyos ez a
Léna is. Miután megdicsérte őt is, teljes Lénus boldogsága :)
4. Mimi és Léna egész napi öt perc nyugis fekvésüket töltik Dávid két oldalán. Ajsa megérkezik: "Na szépek vagytok, én hova feküdjek?" Teszi fel a kérdést, de a választ meg sem várja: "Jól van... feküdjetek csak kicsikéim"
(Ez a kicsikéim és aranyoskáim kifejezés nagyon bejön mostanában Ajsának )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése