A büdös ember is ember

Nemrég úgy döntöttem csúcsformába hozom magam...
Noel születése után kezdtem keretek között is mozogni újra, nem csak itthon. Kis útkeresés után rátaláltam a spinningre, Ami ha komolyan gondolom, nem túl sok lenne magában, ezért elkezdtem itthon szobabiciklizni. És heti egyszer igyekszem eljárni futni.
Dávid jár rendszeresen (pedig neki még megvannak a kockái) kb. egy héten háromszor-négyszer, miután a gyerekeket lefektettünk. Én "nem mehetek" olyankor, mivel 9-10 körül rabolják a nőket :) Talán ezért sem járok rendszeresen, örülök, ha Dávid hazaér hatra, és együtt vagyunk mindannyian ahelyett, hogy elmennék. De a mivel a futás eléggé mumus számomra (értsd negyed óra után "meghalok" próbálom erőltetni, és egyre kevesebbet járni futás helyett.

Ma kemény voltam, elmentem. 

Mikor hazaértem Dávid átölelt, de elhúzódtam mondván leizzadtam. Mondta, hogy nem baj, neki így is jó vagyok, de csak próbáltam elnyomni. Mire Ajsa:

"Ne nyávogj folyton (ezt én szoktam neki mondani) Mi büdösen is szeretünk"

Én pedig imádom őt minden formában..