Keresztek

Néha van abból vita, hogy Ajsa nehezményezi az ő keresztanyját és keresztapját mindenki keresztanyuzza, keresztapuzza. De a kicsik így hallják tőle, mi hiába mondjuk a keresztnevüket, a nagytesót követik. 

Néha egymásét is így szólítják meg. Vicát Léna ritkábban, de előfordul. Ha visszakérdezünk (általában Ajsa vagy Zsombor azért figyelmezteti:)) mondja, hogy Vica

Mimi elég gyakran mondja azt Dalmának, hogy keresztanyu. 

Peti pedig Peti, a gép másik oldaláról. Ha mondom Lénának, hogy beszéljen keresztapuval tudja, hogy ki az, de Petizi.

Nem tudom, hogyan alakul majd (és még jön Noel, ha elkezd beszélni), de Anitáék már lehet mindenkinek a "keresztszülei" maradnak :)

Hiába figyelmezteti őket mindig Ajsa, és mondja, hogy "Ő az én keresztapám!", "Azt mond Anita, nem keresztanyu!"

Dalma tegnap itt volt, ő a legaktívabb keresztszülő gyerek szempontjából. Nem kritika :) Mert tudom én hogy gyerek mellett már másmilyen keresztszülőnek lenni. Dalma még kis fiatal csajszi, helyben van, egy héten egyszer általában  ha éppen nincs órája eljön és nála tényleg arról szólnak ezek az órák, hogy játszik a gyerekekkel, földön fetreng, ugrál, mindent megcsinál, rengeteg puszit kioszt. Én alig tudok vele pár szót váltani, de nem csak a gyerekek ráznak le, ő is szívesebben játszik velük. Nem hozzám jön, na :) Rajonganak is érte mindannyian.

Ajsa próbált vele babázni, úgy hogy csak ketten beszélgessenek, de Lénusunk résen volt, és megbosszulta a sok eddigit: "Neem, kereszanúúú az enyééém" És beült az ölébe, a másik babával, nagy ölelés közepette...