Összenőve

Noellel ismét összenőttünk. Már-már terhes ez a csüngés.. amin már az sem mindig segít ha hintába teszem, pedig eddig mindig csábítóbb volt mint én. Gyakorlatilag azt szeretné ha reggel felvenném a pelenkás fenekét és le sem tenném estig, max annyira, hogy a kezét fogva sétáljunk.. És most nem túloztam. Ha kint vagyunk az udvaron akkor is ott kell üljek vele a homokozóba, mert ha pár méterrel arrébb megyek jön és visszahúz. Soha egyik kiscsajjal sem volt olyan gondom, hogyan szaladjak el az illemhelyiségbe... Nócival azonban meg kell szervezni még ezt is :D

Nem nagyon értem, hogyan jött ez nála hirtelen, mostanában olyan jól eljátszottak akár hármasban ha Ajsa oviban van, akár négyesben, még ha több vitával is. Gondolom életkori sajátosság, próbáltam visszapörgetni az emlékeimet, Ajsánál nem igazán emlékszem ilyenre, az ikreknél viszont tudom hogy jelentkezett még nagy hassal. És Duplán. No az is jó volt :) Bár a múltidő segít megszépíteni.

Ami kicsit meglep, hogy sokszor Dávid sem jó. No ilyen még tényleg nem volt nálunk, és nem gondoltam hogy pont nála lesz. Valamelyik este a lányoknak szerettem volna olvasni (Noel lefekvés ideje is kitolódott akkora), de olyan hisztit csapott le értem, hogy csak lestünk. Mimitől sok lett volna. Elég hülyén reagáltam, picit meg is sértődtem amiért nem hagyott a lányokkal lenni, amikor már régen fektettem én le őket - pont az ő hozzáállása miatt:) Felnőttes viselkedés tudom jól:) Cseréltünk Dáviddal, bementem hozzá - mint írtam kicsit durcásan - simogattam, de nem igazán akart aludni. Mikor kértem, hogy most már csukja be a szemét és legyen szíves aludni felállt megölelt meghitten és adott egy puszit.. Érezzem már milyen bunkó vagyok és legyen egy kis lelkiismeret furdalásom. Bejött neki. Éreztem én fokozottan, hogy sz.r anya vagyok :) 

Nagyon szeretne bejutni az ágyunkba, de ennek bőszen ellenállok, inkább kelek, átmegyek. Tudom hogy van aki másképpen vélekedik, én így. A mi ágyunk a mi ágyunk. A pasi az én pasim, én bújok hozzá, nem osztozok rajta még akkor is:) 

Ja, és az én picike  fiamat, aki még egy éves sem volt, de kivette a kezemből a kanalat, villát most etetni kell. Még csak a kenyeret sem hajlandó megfogni, tegnap pedig a narancsdarabok mellett két üres kézzel tátogott,  hogy adjam a szájába..

Remélem azért hamar túl leszünk ezen a korszakon, itt a jó idő, jó lenne ha szépen ellennénk, élveznénk, eljátszanánk. Egy kettesben töltött hétvégére is nagyon hajt Dávid még pár héten belül. Mi tagadás én sem bánnám. Csak nem tudom mikor valósulhat meg emellett a gyerkőc mellett:) 

Bár kb. egy félórája elhintázik szépen a csajokkal, pedig 15 méter is lehet terasztól ahol ülök. Haladunk :)