Reggeli létszámellenőrzés

Hajnali 4 körül Mimi átballagott hozzánk, fitten, mintha reggel 8 lenne. Fogtuk a fejünket, próbáltuk visszaaltatni, de egy órát simán végig dumált. (Mi félig aludtunk) Egyszer csak csend lett. Kidőlt keresztben rajtunk :)
Reggel, mikor bementem a csajokat ébreszteni nagyon kómás volt ez a pici lány, de ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy nem álmos, megy oviba.

A reggelek nálunk kész bolondokháza, gondolom ezzel nem vagyunk egyedül. Elégedetlenség és közlési kényszer minden irányból. Azért megvan ennek a varázsa, hol elsiklunk felette, hol jólesően belesimulunk, mint ma.

Majdnem útra készen:

Ajsa "olvas" az asztalnál. Értsd: rögtönzött mesét ad el egy könyv felett, szótagolva, mint akinek tényleg akkor állnak össze a betűk a fejében. Van, hogy rátesz egy lapáttal, és a szótagolás után kimondja egyben is. Az elsős unokatesó hatással van rá:) Ösztönből jól választja el a szavakat, ahol két magánhangzó van egymás mellett ott előfordul, hogy téveszt, de amúgy ügyesen csinálja. Nem tudom, hogy ösztönösen érzi e a gyermek, vagy ő ilyen ügyes. Ha az előző is, akkor is fenntartom a büszkeség érzetének jogosságát:) A meséin pedig mindig csak ámulok, van képzelet ereje rendesen

Noel mellette Pout etet, kizárólag dinnyével, ha már nem eszik fogyitablettát ad neki, hogy újra egyen. Végig narrátoroskodja az egészet. Nem unja meg. És mivel csak én figyelek rá félfüllel senki nem reklamál, hogy ne költse a pénzt, mert elfogy. "Beidomított" legkisebbként azért feltekint néha, körbenéz félig félően, félig sunnyogva :)

Közben Léna haját csinálom, ő maradt utoljára.  Fésülgetem a haját, Ő szereti a legjobban, szivárványokról beszél hosszú perceket, kiselőadást tart, néha kérdezi, hogy igaz anya, de szerintem csak ellenőrzi, hogy figyelek e.

Nézem őket, mikor melyikükre figyelek jobban, mosolygok magamban. 

Majd megjelenik Dávid megtörve a pillanatot és kérdi gyermekei gondos anyját, hogy hol a negyedik???  Tesók felpattannak, Mimzit keressük, szólongatjuk. Majd rátalálunk, a bilin ülve, éppen ébredezve.

Hát ezért volt a nagy nyugi és harmónia :D Én meg úgy élveztem, hogy még hiányérzetem sem volt (szégyenlős smiley). Még jó, hogy ritkán fordul elő, és kizárólag itthon :))