Jó apával :)

Léna elment Dáviddal vásárolni, előtte még csaptak egy kört édeskettesben. Mikor hazaértek kérdeztem Lénust, hogy jó volt e az apjával menni?
"Nagyon jóó. Én nagyon szeretem apát." 
Megértem:)

Másfél

a kis törpénk is ennyi már...

Imádom, imádom és imádom. Tetőtől talpig. Csak nézném és nézném egész nap, annyira Dávid, és én ettől annyira odavagyok... a nézése, a bújása, a beállása.. Szerelem a javából ez a kispasi:)

Nem tudok róla (sem) értelmesen írni, így néhány jelenleg annyira  jellemző:

Zabagép. Mindegy mit, mindegy mikor, mindegy hol. Csak ehessen. Ha a sajátja elfogyott akkor ha valaki otthagyott valamit azt is elpusztítja (Ajsa eteti is) Szerencsére lemászkálja 

Energia bomba, alig áll meg egész nap

Újabban a lábát maga alá húzva, a maciját feje alá téve alszik el. Nagyon édes.

Reggel általában még mindig kurjongat, nevetve fogad. Lassan fél éve. Nem tudja megunni. Én sem

Mellkasunkhoz bújik. Soha nem a vállunkra hajtja a fejét, hanem lejjebb csúszik, kezeit felemeli.

Csókos gyerek.. Osztja a puszikat egész nap. 

Grimasz bajnok, és minden az arcán

Még mindig folyton berreg, így mondja a magáét

Szavak szintjén most van egy kis megakadás, ismétlésről még hallani sem akar.

Hinta fan.

Megmutatja a testrészeit, tudja az egyet mutatni, ha mondjuk neki hogy egy éves.

Szalad mint a szélvész, leugrik akárhonnan. Kismotorral már utolérhetetlen. És megbízhatatlan...

Táncoslábú (lányok között nevelkedik)

Keresi a nadrágokon a zsebet és belerakja a kezét, úgy tötyög. Pasi. Extracuki. 

Imádja a csajokat, folyton a lábuk alatt van. Ha valamit akar megfogja a kezüket és viszi őket. Ha pedig nem tetszik valami neki fiúsan megoldja, aztán vagy vigyorog, mint aki most szállt le a mennyből vagy húzza a száját, mert arrébb lett pakolva..
Közben erősödik, okosodik, úgyhogy be fog ő még szállni a csetepatékba máshogy is.. Majd veszek egy stresszlabdát:)
Bunyós. Dáviddal szoktak "bokszolni" A jobb egyenese nagyon jó, valamelyik nap betalált, meg is tapsolta magát:)
Mert hát ő odavan magáért teljesen.. és tudja jól, hogy mi is érte...nem rossz tulajdonság ez, remélem ő lesz az aki sok szívet összetör majd, nem pedig az övét.. :D  Aztán persze találja meg az "igazit" :)
A "Lénaságából" "Mimisedik" óóó jajj nekünk :D
Rosszat úgy döntöttem nem írok most róla.. Egyrészt belezsibbadna az ujjam, másrészt nem szeretném soha visszaolvasni... Maradjunk annyiban, hogy "hibái" ellenére TÖKÉLETES.

Ébresztőóra

Van egy régi ébresztőóránk amit már jó ideje nem használunk. Előkerült és láss csodát még működik. Ajsa kérte hogy húzzuk fel, arra ébredhessen (Gyorsan érő típus engem 18 éves koromig anyukám ébresztett, és le nem mondtam volna a simogatásáról semmi kütyüért. Persze amikor már harmadjára jött be egy reggel és megrázott az nem volt kellemes..). Mivel a csajok együtt alszanak, ezért nem nagyon akartam belemenni, de végül megállapodtunk, hogy csütörtökön mikor nem megy oviba beállítom nekik. Fél 9re. Nem gondoltam hogy kibírja az ágyban, Mimiről pláne, inkább csak majd utólag mondhatom, hogy látjátok eddig kellett volna aludnotok... Legnagyobb megdöbbenésre viszont tényleg fél 9kor szaladtak ki nagy örömmel, kurjongatva, hogy csörgött az óra. Mint utólag megtudtam, már fent voltak és "csak vártam és vártam"  Mimzi ébredés után ki akart jönni, de Ajsa meggyőzte, hogy maradjon (kérném a receptet), és odabent beszélgettek, miközben vártak és vártak :) Nem tudom mennyi időt tölthettek az ágyban. Ma ismételtünk. És újra csörgésre érkeztek. Előtte füleltem az ajtó előtt, hallottam a csacsogásukat többször. 

Biztos vagyok benne, hogy nem tart sokáig az újdonság varázsa. De ha csak ezt a két napot nyertem az is jó. Hétvégére azért még nem bánnám ha kitartana, csak Noelt kellene ágyba venni reggel és feküüüdhetnék én is addig. Fáradt vagyok hetek óta, valahogy most kiégtem, de akkor sem tudok emberi időben elaludni. Próbáltuk bevezetni pár hete, hogy 10kor fekvés, de néztük a plafont így is éjfél-1ig. Őszintén csodálom Dávidot, neki szemlátomást elég ennyi alvás is, így is pörög egész nap. Én meg perpillanat mosott sz.r vagyok. De majd elmúlik, holnap délután én is alszok egyet végre, a héten nem jött össze egyik nap sem, pedig igénylem, mint a gyerekek:) Nem sírom én vissza az egyetemi éveket, mikor addig aludtam ameddig akartam, de a gyerkőcök előtt hétvégén délig alvások azért hiányoznak. Szerintem én nem az a szülő leszek aki azon problémázik, hogy miért alszik a kamasz délig, hanem alszok velük együtt:) Addig pedig elég lenne  ha ovimentes napokon mindig arra a 8:30as ébresztőre ébrednének mind a négyen.:)

Léna főzni fog

Noelt tologatta egy kis szekérben közben mondta a magáét. A szavak között gondolkodási szünetekkel:

Megyünk a boltba... veszünk (sorol pár dolgot)... kólát.. csípős kólát... ehetsz belőle...nagy vagy már.... egy nagyfiú... megfőzzük szépen... kell cukor is....de nem édes cukor (?).... finom lesz, jó?... finom lesz!.... megfőzöm. 

Lassítsunk

Sürgettem őket délelőtt, mert vásárolni indultunk, de nagyon nehezen készülődtek. Míg Noelre próbáltam rávarázsolni a ruhát a következő párbeszédet hallottam a két kis okos középsőtől:
M: Hova sietünk?
L: Csak úgy sietünk Mimike.- finoman, kimérten, picikét tudálékosan, olyan igazi "lénásan"

 

Megkérdeztem hát magamtól is: Hová sietünk? És miért is? Nem megvár minden? Nem ránk vár minden?

Családegyesítés

A Zikrek szombaton hazajöttek, volt öröm, majd fél órán belül egy sírás:) 

A vasárnapot együtt töltöttük, kicsit egyedi sikeredett a gyereknap nem mentünk sehová. Ellenben a fürdőszobában felállítottuk a medencét még mielőtt felkeltek volna. A délelőttöt vízben töltötték, a délutáni alvás közben pedig eltüntettük a "strandot". Ilyen ez álommanó, addig dolgozik, míg a gyereke alszanak:)  Volt csalódottság, de egy kis bunkerezés jobb kedvre derítette őket.

Nem volt kedvünk kimozdulni, ők meg még nem értenek hozzá, hogy ilyenkor mi a szokás:) Bár szerintem jól szórakoztak! :)

A kis nyalis :)

A szóban forgó személyről azt kell tudni, hogy fodrász.

Robiék átjöttek tegnap, a nappaliban beszélgettünk, míg a két törpe játszott. Egyszer csak megjelenik Ajsa, táskával a kezében és megöleli:
"Robi, nekem te vagy a legjobb barátom -gyanútlanul érzékenyülünk - segíts nekem barátom!" - és kiveszi a hajas cuccait a kistatyóból :)

Nem azért mert az enyém, de nagyon "kedvelem" ezt a gyereket:)

Ovi- második felvonás

Szeptembertől a kicsik is ovisok lesznek. Vagyis a középsők:) Zéti óvónénijeihez írattuk őket, úgy gondolom jó kezekben lesznek ők is. Hogy teljesen legyen a csapat Bori is csoporttársuk lesz, örülök a triójuknak, de remélem nyitnak majd mások felé is. Szaladgálhatunk majd kétfelé értük. No de ez van. Abszolút ovi érettek szerintem. Nem is értem Ajsát miért 4 évesen engedtük, amikor olyan jól érzi magát odabent. Megbeszéltük vele is, hogy szeptembertől ő is annyi napot lesz mint a legtöbb gyerek (mások is járnak csak hétfőtől-szerdáig). Lehet ez is csak nekem kellett, nehezen szakadok:) Úgy tervezzük Mimike és Léna is rendes időben fog járni. Jobb ha így szokják meg, mert még most sem tudom mi lesz velem januártól:) Mióta egyre többet beszélünk róla, hogy jó lenne az én bevételem is belém szállt a harci szellem hogy megváltsam a világot, ne "itthon üljek" Közben pedig maradnék elburkolva a világ nagy gondjai elől. Majd csak kitaláljuk mi legyen.
A lényeg, hogy nemsokára három ovisunk lesz. Hihetetlen:) 

A Csöpszik hiánya:)

Nos ezt így többé nem csináljuk az tuti:) El voltam mint hal a vízben Noel nélkül háromnapot.. na jó azért eszembe jutott, főleg fektetésnél volt rossz, de túléltem. Most, hogy váltottunk, őt visszaszolgáltatták, középsőinket odaadtunk és nem volt meg  a nagycsoportos egyesülés, egymásra találás, pár napig tartó családi idill, ami az ilyen gyereket lepasszolós napokat követi nagyon szirszar.... Nekem... Dávidot is sikerül lassan depresszióm alá vonni azért, igyekszem neki minél többet panaszkodni:D

A csajok elvannak, mint a befőtt, tegnap este alig álltak velünk szóba, mert játszaniuk "kellett" apukámmal és nővérével. Pimasznépség:) 

Noel közben "visszaszokott", ha innen nézem jó volt vele kettesben lenni kedden-szerdán míg Ajsa oviban volt. Neki ez volt egyébként a néha Katiéknál éjszakázás, 1napozás mellett a harmadik ilyen többnapos távolléte (kb. féléve, 1 éve volt előtte), kicsit másabb mint a lányok, volt egy kis távolságtartás mikor megérkeztünk. Persze jött hozzánk, örült, de később visszacsüccsent anyukám ölébe. Ezt már decemberben is megfigyeltem nála, nem úgy csüngött rajtunk pár órát, mint a lányok szoktak. Pedig még most volt pár hete, hogy egy lépést sem tudtam nélküle tenni, kicsit féltem is, hogy visszaesünk:) De nem. Kellett egy kis extra törődés,  de rendben a kicsi lelke.

Amit írni akartam eredetileg.... :)

Engem tehát kicsit most ez megvisel és ahogy tapasztaljuk Ajsát is. Hol őszintén bevallja, hol direkt az ellenkezőjét mutatva:)

Így: 

Beszélgetünk: "Nekem hiányoznak, majd így megölelgetem őket" és bemutatja rajtam milyen szorosan.

Joghurtban kacatot nyitva: "Ó ez már megvan nekem, majd neki adom valamelyik kishúgomnak. Jaj  biztos nagyon fognak örülni neki. Jaj nagyon aranyosak lesznek"  

A jajt olyan hangsúllyal mondta, hogy nagyon nehéz volt nem hangosan felnevetni

Noelnek miközben játszanak: "Nem is baj, hogy nincs itt Mimi csak szétverné a fejed"

Mimzink néha tényleg durva egy kicsit, de azért nem ennyire:)

Este az ágyában fekszünk: "Jó egyedül, olyan jó egyedül, nem horkol senki"

Aztán miután kinevette magát azért megnyugtatott, hogy nem is horkolnak a csajok:D

Hosszúhétvége és kétgyerekessé válásom

Kihasználva, hogy immár a gyerekeink bátran utazhatnak a világban, a hosszú hétvégét határon kívül töltöttük. Éppen ideje volt már, nem hittem, hogy ilyen begyöpösödöttek leszünk, utoljára egygyerekesként léptük át a határt (mármint gyerekkel együtt, nélkülük már voltunk egyszer azóta, valamint Dávid párszor a régi melója miatt, nem is bánom hogy váltott...). Hogy ne ugorjunk rögtön a közepébe, csak a nyugati szomszédainkhoz ugrottunk át:) Voltunk olyan szemetek, hogy Noelt nem vittük. Sőt még simán elhitettük magunkkal apukám egy mondata alapján, miszerint Noellel tud a legkevesebbet foglalkozni, hogy mit teszünk szívességet a szüleimnek:D
Mi pedig fogtuk a három "nagyot" és Mariannékkal kiegészülve nyakunkba vettük a világot. Ha ugyanannyi felnőtt jut ugyanannyi gyerekre nem is olyan rossz:) A csajok nagyon élvezték a kiruccanást, nekünk meg tök jó volt, hogy Mariann megtervezte az egész utat, mikor hova megyünk így nem kellett agyalni semmin. Mivel hasonló az elképzelésünk nem volt olyan feszített a tempó, négy kisgyerekkel kellett szelektálni, nem az volt a lényeg, hogy megmutassunk nekik mindent, hanem hogy jól érezzük magunkat. Úgyis mindent elfelejtenek majd:)
Hétfőn mire megérkeztünk már a szüleim is itt voltak Noellel. Úgy alakult, hogy anyukámnak ki kellett vennie hétre szabit, úgyhogy elvitte a két kis középsőnket. Ezzel a lelkesedéssel elhittem, hogy Noel tényleg jófiú volt, nem csak mondták:) Nem nagyok szerettem volna elválni tőlük, ez is ki is fejtettem, de Lénusom meggyőzött egy mondattal: "Anya, én megyek" Miminek sem volt ellenvetése, úgyhogy mentek:) Kár, hogy ilyen hülye idő jött rájuk, de megoldják, jól érzik magukat.
Én pedig még mindig azt mondom, hogy két gyerekkel egyszerű az élet:)