Megünnepeltük

Szolidan, csak mi hatan.. vagyis heten:) A nagycsaládi ünneplés majd hétvégén lesz. Sütöttem neki egy tortát, ami bevallom nem erősségem. Nem is akartam, de ő kérte. 1-2 hónapja sütöttünk Lénával egy hasonlót, mikor kettesben voltunk itthon, meg volt fázva és nagyon nem tudtuk mit csináljunk, semmilyen ötlet nem tetszett neki, de nagyon unatkozott. Nagy sikert aratott, de azt hittem azért nem volt felejthetetlen. Nos mint kiderült mégis (vastaps..):) Noel egy ugyanolyat kért, mikor torták felől érdeklődtem. (és traktorost is kér, no meg robotosat) Mint írtam a felvezetésben az a torta hasonló volt, vagyis inkább ez volt az eredetihez hasonló, ugyanolyan semmiképpen sem , de azért kimagyaráztam, hogy lényegében ez ugyanolyan, csak ne nézzük olyan sokáig... Noelért Dávid ment a bölcsibe, csaptak egy pasis kört, mi addig mindent előkészítettünk a csajokkal. Szeretetem, hogy egyre jobban örülnek az ilyen alkalmaknak, várják a saját szüli vagy névnapjaikat is persze, de ha másnak van még izgatottabb készülnek titokban. Alkotnak és próbálnak, közben majd megőrülnek a titoktartástól, még nem is megy teljesen, de kicsik még ehhez. Ami megmaradt olvadozó anyai szívemben, hogy most először nem volt vita, mindent megbeszéltek, mindenben megegyeztek, ha a segítségemet kérték nem szóltak le utána, hogy anya ez így nem jó:) Nem vonok le messzemenő következtetéseket, de jó jel. Mikor a fiúk megérkeztek megszólalt a kórus, felköszöntöttük, ettünk-tortáztunk, játszottunk, majd jött a zűrzavar, de volt egy meghitt órácskánk..:) Lehet készülni a karácsonyra.

Három

Holnap tölti, de nagyon szoknom kell még. Pedig erre már nincs idő:) Olyan kicsi még. Ajsának ilyenkor már 3 tesója volt.. Fura. Talán azért látom őt ennyire kicsinek mert jelenleg ő a Legkisebb és mivel nem számoltunk igazán több gyerekkel ebben a szerepkörben rögzült az agyunkban is. Egyébként pedig dehogy kicsi! 3 évesként ő a legnagyobb, legerősebb gyerekünk. Majdnem Mimi nagyságú, összenő ez a kis hármas nagyon hamar. Cukik egymás mellett. Léna-Mimi-Noel sorrend, a kicsike magasságkülönbséggel. Szociálisan és értelmi szinten is beérte körülbelül nővérkéit. Tényleg hármasiker hatásuk van. Nemegyszer kérdezték már:) Személyisége igen változó. Hol könnyedén alkalmazkodik, behódol a tesóknak, hol ő generálja a legnagyobb harcokat. Mimivel együtt brutálisak ám:) De így imádjuk! Csak azt tudnám mikor nőtt meg...

Bejegyzés...

Ide ültem, mert valami vonzott. Aztán írtam pár bejegyzést, de mégis hiányérzetem maradt. Mert mást akartam írni. Tudom nem sok ismerős olvas, én sem írok már napi szinten, mégis rám tört az írás vágya... Talán most meg is marad. Újabb bizonyíték, hogy mennyire ragaszkodunk mi a terveinkhez, mennyire utáljuk a spontán dolgokat.. :) ">

A mintaférj

Szerintem általában türelmes vagyok. Ha nagyon fogytában vagyok, akkor általában még bepróbálkozok egy mentő ötlettel, ami eltereli a figyelmüket, mielőtt kitör a semmisejó. Például, felöltöztetem őket és kimegyünk, elmegyünk vagy kotyvasztunk valamit, netalán berakom őket délután a kádba játszani. Nem mondanám, hogy tipikus következetes anyuka lépései ezek, de ez van... Inkább, minthogy kiboruljak és ordítsak. Ha meg ennél is kevesebb a türelmem akkor megpróbálok kikapcsolni, csinálják és mondogatom magamban, hogy én akartam a négyet, nem ők.... én akartam a négyet, nem ők... Ha meg teljesen a türelmem határán vagyok, akkor veszekszek. Ami után persze még rosszabb lesz a helyzet, én meg még inkább kivagyok és magam hibáztatom. Olyan nagyon jó lenne, ha erről le tudnék szokni. Ha lehetne ezt kérném karácsonyra, és egy jó adag türelmet, egy jó nagy adagot :)

Mert ha elszakad a cérna és nem is velük vagyok haragos, akkor levezetem Dávidon. Aminek körülbelül semmi értelme... Ha tűr akkor iszonyú lelkiismeret furdalásom van, ha meg ő is borul, akkor aztán kiborulunk mindketten. Ritka eset, de létezik és ez nem jó.

Mint tegnap. Én kezdtem, ez tény.
Aztán estére már ott tartottunk, hogy ne is vegyen levegőt, mert az is idegesít. Erre kipattant-felcsattant, kikapcsolta a tv-t, közölte, hogy ő bemegy a hálóba, én maradjak kint, de aludjak, hátha kialszom hogy hülye vagyok. Nahát én sem vagyok az az ember, akinek megmondhatja bárki mit csináljon. Meg még be is szól. És ki hallott már olyat, hogy a nő alszik a kanapén... Utána mentem, ő zárta  az ajtót.
Rám.
Az orrom bánta...
Mondom neki, hogy most aztán megyek látleletet vetetni. Ő meg röhög. Nekem meg már vérzik az orrom. De Ő tovább röhög már a földön ülve. 

Aztán megápolgatott - bocsánatot nem kért - és MEGENGEDTE, hogy bent aludjak. 

Az én drága férjem. A mintaférj.

Földrajzi hiányosságok

Volt nemrég egy szülinapom, amit egy 3 napos prágai úttal ünnepeltünk meg. Nem éppen egy téli egzotikus út, mint mint amire Anitáék léptek meg, de egészen addig nagyon elégedett voltam vele, míg hazaérvén Ajsa így nem fogadott

- Miért nem barnultatok le?  Prágában nem fog a Nap?

Reggeli csevej a hátsóülésen

Hárman ülünk az autóban, Léna, Mimzi és jómagam, az ovi felé tartunk

Mimi:... Elmegyünk Ajsáért az oviba....
Léna: Nem megyünk, ma nem megyünk
M: De elmegyünk, el kell érte mennünk
Okoskodó Anya: Nem ma megyünk Ajsáért ebéd után...
L: Mimike nem megyünk, nincs péntek
M: Honnan tudod, hogy nincs péntek? Péntek van.
L: Nincs péntek, tudom.
Csütörtök van....
M: Honnan tudnád TE?
L: Csak tudom.... Szerintem  nincs péntek
M: Szerintem meg péntek van.
Még aludni kell egyet....
L: Nincs péntek
M: Akkor is megyünk Ajsáért. Kedden is megyünk Ajsáért
Csütörtök van... 
L: Ma kedd van?
Nincs kedd... (megjegyezném kedden nem hozzuk délben el Ajsát)
M: Nem tudom. Lehet, hogy kedd van... Kedd van 
Nincs kedd...
L: De nem megyünk Ajsáért ma
M: De megyünk
L: De nincsen péntek!
M: De nem baj, azért még mehetünk
L: Kedden nem megyünk!
Csütörtök van csajok.. 
M: Megyünk! Érted?!
L: Kedden nem megyünk!
Megérkeztünk, kiszállás...

Kertesház előnyei

Körülbelül tíz évig panelban laktam, nem egy helyen. Mindegyiknek megvolt a hangulata, mindet másért szerettem. A legnagyobb élmény természetesen az utolsóban ért, hisz oda született Ajsa, de a legszínesebb éveim mindképpen a barátnőkkel együtt töltött lakásban voltak. Viszont ha az Ajsás időben olyan szomszédaink lettek volna mint amilyenek mi voltunk akkor nagy bajban lettünk volna :) Én nem tudom milyen birkatürelmű emberekkel élhettünk együtt, vagy hogy tudtak ennyien így egy helyre költözni, mi pedig hogyan fogtuk ki őket. Nagyon hangosak voltunk.... Nem állandóan persze, de voltak időszakaink. Volt csótányos hónapunk, mikor az éjszaka közepén visítoztunk. Voltak átvihogott vagy éppen átsírt éjjelek, hallgattunk poénból mulatós zenét és Jimmy-t, egyikünk rockot. Voltak veszekedések, ajtócsapkodások. Volt egy-két hét, mikor egyik barátnőm minden éjjel az akkori pasijával ordítozott, mi pedig velük.. Bulikat is tartottunk szép számmal, rengetegen feljártak napközben és este is. És mégsem szólt soha senki, nagyon csúnyán tudtak ugyan ránk nézni, de sem rendőrséget nem hívtak, sem az ajtót nem verték ránk. Érthetetlen :)

(Azt azért még hozzáteszem, hogy egy hülye szomszéddal azért megszívtam. Vagyis nem is az én szomszédom volt, hanem az egyik exemé (ezt követően M.) Pont alattunk lakott, mikor először találkoztam vele a lépcsőn éppen a szembe szomszédjával kiabált. Kérdeztem is, hogy ott mi folyt, mire M. csak annyit mondott majd rájövök. És rájöttem. Sokszor jött fel hozzánk teljesen alaptalanul. Volt, hogy az éjszaka közepén arra riadtunk hogy a csengőt nyomja, kibotorkáltunk, és azon háborgott, hogy hangoskodunk. Mikor M. 4-5 éves unokaöccse nálunk aludt pár napig és utolsó este eltört nála a mécses. Akkor is feljött, hogy hallgattassuk el a gyereket, mert ő aludna.. Na akkor borult el az agyam, sem előtte, sem utána nem ordítottam még annyira senkivel, mint akkor (biztos engem is szeretett a többi szomszéd). Aztán taktikát váltottunk, volt M.-nek egy régi kanapéja a sarokban falábbal. Kicsit rozoga volt már, a lábai pont úgy voltak tönkre menve, hogy mozgás hatására szépen ritmusosan kopogott. Hát átköltöztünk oda estenként :) Szólt is a csengő jó párszor, de nem reagáltunk többet rá)

A barátnős lakásban viszont tényleg hülyék és fiatalok voltunk. Gondoltam, hogy mély benyomást hagytunk a szomszédokban. Azóta sem találkoztam egyikkel sem, egészen mostanáig. A Négyessel sétáltam, mikor szembe jött az egyik bácsika. Köszönt, köszöntem, egymásra mosolyogtunk. Végigmérte a gyerekeket és megszólalt: "Remélem kertes házban élnek" 

Megnyugtattam és még bocsánatot is kértem :)

Eső

Nem szeretem az esőt. Mikor napokig esik minden bajom. A kicsiknek mindegy. Sőt. Mondhatni imádják, Ajsát leszámítva, ő már akkor is nyavalyog ha egy esőcsepp éri vagy egy kis sár rámegy a cipőjére. Régebben nem tudtam mit lehet csinálni esős időben a gyerekekkel, azóta a megtanítottak esőkabátot és és csizmát húzni (hűvösebb időben jó aláöltözni, sapkát venni) és irány a kert. Az eső utáni pocsolya fantasztikus, de ha közben szakad esik még jobb.

Bölcsi és rendszer az életünkben:)

Noelnél lelkesebb gyereket nem igazán láthat az ember, ha bölcsiről van szó. Jó döntés volt, ez igazolva, örülök ám neki. Beszokott egy pillanat alatt, minden felnőtt imádja, "huncut és elbűvölő" ezt hallgatom mindenkitől. Vannak már kis pajtásai, de egyedül is elbogarászik.Olyan nagyfiús ahogy reggel felveszi a kis hátitanyóját és elindul, mindennap elérzékenyülök, hogy már ő is ilyen nagy.. (elmebaj a köbön:))

Próbálunk egy kis rendszert vinni az életünkben. Nem vagyok annyira oda a kötött dolgokért, de muszáj, ha mindent meg akarunk valósítani. Szeretek a gyerekekkel külön lenni, és sajnálom ha a barátnői pletyi nem jön össze, mert valakinek mindig van valami dolga, így kötelezően ott vagyunk. 

Reggelente három irányba indul a gyereksereg. Én viszem mind a négyet, a nagyszülői segítségtől sajnos elestünk az idén, de mivel nem érdekel ki hányra ér be, nem parázok. Otthon is a minimalizmus pártján állok, kapjanak egy rudit, legyen rajtuk ruha, legyen kitörölve a fenekük, bánja a fene hogy induláskor találják ki, hogy wc-re kell menniük.. Tv-t készséggel bekapcsolom a másik három lekötésére, míg felváltva járják az illemhelyiséget. (van két wc, ezer bilink, nem ezen múlik, úgy jön rájuk...)

Ajsát rakjuk le először, neki vannak foglalkozások reggelente. Majd jönnek az ikrek és végül Noel. No, egy sor ezt leírni, de gyereket kipakolni, bepakolni, átöltöztetni stb, nem éppen egyszerű ám. De mint írtam már, nincsenek elvárásaim :D

Múlt héten gondoltam egyet, és úgy döntöttem az ikreket nem viszem hétfőnként oviba. Úgy érzem ezzel nem zavarom meg őket, nem szakítom meg az oviba járás folyamatát. Nem igen lesz erre később már alkalmunk, így mienk az egész délelőtt hármasban. Eddig láthatóan tetszik nekik.
Noel hétfőtől szerdáig jár bölcsibe, ebéd után megyek érte.
Ajsát hétfőn, az ikreket kedden András úszni viszi ovi után (unokatesós párosításokkal).
Míg a középsőink Andrással vannak, Noelre Kati vigyáz, mi pedig Ajsával csavargunk egyet.
A keddi és szerdai délelőttökre végül beillesztettem magamnak egy-egy edzést.
Csütörtök este pedig csajos esteket tartok. Addig Dávid tartja itthon a frontot. (nem sajnálni, neki is van sörözős keddi estéje

Ennyit a külön és az én időről. Ezek olyan hangzatos szavak mostanság :)

Egyébként meg minden ugyanolyan kaotikus mint eddig. Hol betévednek a nagyszülők, Vicáék vagy barátok gyerekkel vagy gyerekmentesen hol nem. De ez jól van így. Most hogy azért kicsit lelassultunk a nyár után, érzem hogy jó az is, ha csak mi vagyunk. Ez az arány viszont éppen elég. Régebben sem gubbasztottunk egyedül itthon, de most hogy a gyerekek nőnek azért egyre könnyebben eljátszanak ők is. Annyira kíváncsi vagyok, hogy a gyerekkori barátok mennyire kísérik őket végig életük során. Mi jó társaságot hoztunk nekik össze az tuti:)

Itt van az ősz..

Újra kihagytam jó pár hónapot, de ez van...
Nem szeretem a szeptembert, ezt kijelenthetem. Ha iskolásunk lesz még kevésbé fogom az is tuti. Akár élvezhetném is a gyerekmentes órákat, valahol élvezem is, de hiányoznak, hiányzik a nyár!!!!

 Csajok egész naposak az oviban, szeptember elején rendesen elkezdték.  Noel heti háromszor jár délelőttre hétfő óta. Sokat agyaltunk azon mit csináljunk, menjen e bölcsibe vagy sem, a lányok sem jártak, de úgy vettem észre tavaly, hogy néha már kevés vagyok neki. Ezért emellett a variáció mellett döntöttünk. Januártól pedig kezdheti az ovit.

Lekötöm magam, nem mondom, hogy nem, van is mit csináljak, sok a tervem, januárig meg kell oldani jó pár dolgot. De úúúgy hiányzik a nyári pörgés, jövés menés, semmittevés. Az pedig még engem is meglepett milyen jó volt ma (tegnap kezdtem a bejegyzést), hogy Nószi itthon maradt. Legkisebb gyerek kirepülése..áááá :))

A nyarunk nagyon szupi volt! Sokat voltunk lent a  Balcsin. Volt, hogy alig fértünk, előkerültek a sátrak, annyi gyerkőc szaladgált körülöttünk, hogy a mieinknek szerintem meg sem kellett szokni ovikezdésnél a nagy társaságot.
 Anitával és a szülőkkel na és persze a hét gyerekkel rögtön lementünk, ahogy lehetett ovi után, majd becsatlakozott hozzánk apukám húga és Sára unokatesónk két gyerekkel. Mivel csak egy kósza gondolattól vezérelve ugrottunk le csak egy hetet töltöttünk így együtt, anyukám ugyanis következő hétre szervezte a hajdúszoboszlói csajos hetet Így őt Ajsával és Helgával együtt apukám hazavitte és a három "csaj" Hajnival és a kis Lillával Szoboszló felé vették az irányt. Ajsáék még soha ilyen boldogan nem hagyták ott a balatoni házat :) Kihasználva az alkalmat, mikor még ott voltak a nagyszülők, Anitával és Sárával kiruccantunk Füredre egy éjszakára. De sokat mentünk mi így hárman mikor még ketten Sárával középiskolásak voltunk Anitára bízva. Kecskére káposztát.. És de jó volt most ez, utóbbi évek legjobb bulija, bár olyan sok nem is volt :D Majd szüleim haza mentek a két "naggyal",  Dalma váltotta őket. Szegénykét kikészítették a gyerkőcök. Próbáltuk menteni, de egy gyerekmágnes, imádják a kicsik. Szóval a nyarat a Balatonnal kezdtük. Lehet bírtuk volna még, de át kellett adni a terepet a fiataloknak, akik tőlünk pezsgőbb életet éltek. Bár azt meg kell jegyezzem, hogy ahhoz képest, hogy egy ötvenes, három harmincas nő egy huszonéves csaj társaság voltunk fogyott a sangria és a likőr:)
Hazamentünk hát, hiányzott is már egy kicsit az otthon, na és persze Dávid. Néha megijeszt, hogy még mindig mennyire tud hiányozni :) Bogi, a szép és okos nagy keresztlányom velünk töltött pár napot, majd a szülei is csatlakoztak két napra Balaton előtt. Sokat csatangoltunk, régen voltak itt. Ismét hosszúra sikeredett az a két éjszaka. Gyerekek nem is tudom, hogyan bírták. Két egymást követő héten esküvőztünk. (Aztán több nem is volt) Egyiken a gyerekek is ott voltak. A másik szigorúan gyerekmentes volt, ezt kérte az ifjúpár, ilyenen még nem voltam, de mit mondjak nem volt rossz:)
Ezután megcéloztuk Zakynthost Katival, Andrással, és Vicáékkal. Maga a hely annyira nem nyerte el a tetszésünket,  én egyébként sem vagyok egy görög fan, de jól éreztük magunkat. Ez volt a második ilyen közös nyaralásunk, remélem tényleg hagyomány lesz belőle. Ha itthon vagyunk 1-2 órán belül mindig balhé van a gyerekek között ha mind együtt vannak, de a nyaralás alatt angyalok voltak. Ajsa sem verte Zsombort veszekedés közepette, Mimi és Bori sem visítottak semmin. Ez pedig nagy szó:) Tényleg nagyon jól éreztük magunkat.
Következő állomásunk újra a Balaton volt. 4 napra sikerül rokontalanítani a házat és barátokkal mulattuk az időt. Bár elég veszélyesre sikeredett. Lénát megcsípte egy darázs, úgy feldagadt, hogy még két hét után is látszott a nyoma. Persze megijedtünk, tényleg brutálul nézett ki. Jobbnak láttam megmutatni egy orvosnak. Hát megismerkedtünk a világ legbunkójával. A végen már mindenki ordított mindenkivel, Gabi vitt el minket, hát ő meg nem egy nyugodt pasi, szóval muszáj voltam lenyugodni és kirángatni mielőtt feljelentenek minket. Ezért szeretek az én drága kedves férjemmel vitákba bonyolódni, nem kell nekem az okosnak lenni:) Annamari majdnem vízbe fulladt miután beugrott vízibicikliről. Nem tud úszni, én előtte ugrottam, mutattam neki, hogy látja állok, nem lep el, persze ő megtalálta a gödröt... Próbáltam menteni, de húzott le, akkor éles helyzetben nem jutott eszembe egy filmjelenet sem, miszerint le kell ütni a fuldoklót:) Így utólag elhülyéskedjük, de akkor tényleg megijedtünk, ketten voltunk pár gyerekkel, ők is sokági emlegették. Majd Nándi és Miri esett le a lépcsőn. Nándinak eltört a keze. Utolsó nap történt persze pár órával indulás előtt. Végül mindenki mindent túlélt, de maradtak emlékek.. Amúgy ezeket leszámítva persze szuper volt.
Vasárnap este értünk haza, kedden indult a gépünk Tunéziába. Semmit nem pakoltam.. Gyerekeket hétfőn "elpasszolgattuk" A Zikrek anyukámékkal mentek el Horvátországba. Noel Katival volt, Ajsát levittük Lillához, nagymamámhoz, Hajni elvállalta, hogy vigyáz rájuk. Elég szaladgálósra sikerült a nap, még  jött egy hívás az utazási irodától, hogy kérjük e akkor részvételi jegyeket:) szegények harmadjára szóltak.. Persze négyünk közül senki nem volt  a városban, de végül azért elhozattuk. Este 6kor pedig neki álltunk bevásárolni és pakolni :)
Másnap pedig elrepültünk Gabival és Mariannal. Fantasztikus volt, annak ellenére is, hogy a tavalyi török szálloda és ellátás azért feltette a lécet rendesen. Katiékkal mentünk oda, arról órákat tudnék mesélni, de mivel szomorúan megállapítottuk, hogy még egyszer ilyen 5 csillagos török szállodába közelében nem leszünk, nem fájdítom a szívem. Persze ha valaki befizet nem állok ellen :D Tunéziában befizettünk egy kétnapos Szahara túrára is, egyébként is sokat mentünk, nem aludtunk, gyerekmentesen töltöttünk el együtt egy hetet. Kicsit sajnáltam, hogy csak négyen voltunk, a tavalyi össznépi felnőtt, baráti nyaralás szintét telitalálat volt, most ez a négyes és a balatoni gyerekes napok jutottak. De ez a tunéz út ennek ellenére tényleg nem volt rossz egy tavalyi nyár utánzatnak. Nem panaszkodok :)
A repülőtérről rögtön nagymamámhoz mentünk, mert Dávidnak már nem volt sok napja amit velünk tudott tölteni. Ezt is nehéz volt elintéznie. Persze a táskákat azért lehajítottuk, Noelt no és persze a kutyákat felvettük:) Szombaton megérkeztek a kisközépsőink is a szüleimmel. Másnap Dávid és apukám hazament, mi még maradtunk egy hetet. Annyira nagy izgalmak ezután már nem érte minket. Balatonoztunk még, vegyes társasággal. Azért is szeretem azt a helyet, mert mindig betéved egy unokatesóm, vagy egy távolabbi rokon, rokon rokana pár napra. Mióta megvették, olyan emberkékkel találkoztam akikkel már nagyon régen. Szeretem...
Noel és Helga is nyaralt egyet a nagyszülőkkel Romániában. Ajsának persze leesett, hogy ő is volt ugyan a nagyival, de apukám abból kimaradt. Nagy netes veszekedés után apukám felugrott egy hétvégére egy kettesben töltötték a szombatot:)  Gyanítom azért így szervezték, mert év közben őt és Helgát el-elviszik ide-oda. 
Közben...
Dáviddal együtt töltöttünk egy hétvégét a Balcsin. Egyet:) Ha nincs nyár havi egyet lecsípünk Katiéknak köszönhetően.
Voltunk 5 napot Londonban Petiéknél Ajsával, Anitával és Helgával.
Az ikrekkel és Dáviddal augusztus végén amolyan szülinapi ajándékként kiruccantunk Ausztriába barátokhoz

Sokat bográcsoztunk, grilleztünk, szalonnát sütöttünk. Söröztünk. Sokan. Hangosan. Gyerekek sokszor kidőltek.Leégtünk a napon, bőrig áztunk az esőben. Éjszakába belemenően sétáltunk. Családdal voltunk, barátokkal, beszélgettünk és beszélgettünk, nevettünk, szerettük egymást:)
Hiányzik :)

Így valahogy telt hát a nyarunk. Szupi volt. Két dolgot hiányoltam. Anyukámmal és Anitával terveztünk egy hosszú hétvégét az nem jött össze:(  És közösen csak mi hatan sem nyaraltunk. Azok voltak a mi pillanataink, amikor együtt voltunk, csak mi otthon. Lehet nem is kellett ezt túlragozni.

Örülök, hogy ilyen színessé tudjuk tenni a nyarat a gyerekek számára. Persze ehhez hozzájárulnak a nagyszülők nagymértékben. Katiék azzal, hogy mindenkit megnyaraltatnak, szüleim külön-külön viszik őket. Jó, hogy ezt is ilyen máshogyan teszik. Megköszönni biztos nem tudjuk. Ahogy a társaságot sem akikkel van szerencsénk megosztani az élményeket. De nem váltom csöpögősre a stílust:)

Lett nyáron két négy évesem, egy bölcsisem, van még miről írni. Fogok is:)