Megüssem vagy ne üssem? :)

Egy költői kérdés:

Járt már valaki úgy, hogy május 21 helyett, a férje március 28-án állított haza egy csokor virággal házassági évfordulót ünnepelni? 

Na hát én így jártam :D

Idén lesz a második évfordulónk az elsőt úgy ahogy van elfelejtettük később jutott eszembe, mondtam is neki, hogy nem a férjek gyöngye (persze az én feleségi mivoltommal nincs gond:)), jövőre ne felejtse el... Talán nem is fogja:)

Nagy nehezen megértettem vele hogy mi májusban házasodtunk. Nem nagyon akarta elhinni, de végül csak meggyőztem, hogy számoljon utána a március lehetetlen Noel miatt. Így pakoltuk át március helyett májusra, majd már én sem voltam biztos a napban... De mire jó hogy az embernek papírja van a kapcsolatáról ha nem arra, hogy megnézhesse:D 

Május 21 a mi napunk. Ha nem is érezzük nagyon a mienknek :)

Legalább idén nem felejtette el:)

Imádom a pasit...

Amikor nagyon meglep

Azzal mennyi mindent ért a körülötte lévő világból. Csak tudnám hogyan, miből. Az egyszerű gyermeki lélek a titok?

Délután beugrottak Marciék (unokatestvéremék) hozzánk, itt töltenek pár napot, minket is meglátogattak. Szóba a jött a gyerekkérdés, lassan tervezik a családalapítást ők is. Ez indította el a beszélgetést este fürdés után Ajsával. 

Mikor volt egy olyan mondatom hogy a fiú és a lány.. közbevágott: "vagy két fiú" és felhozta F-et és R-t. Nem kicsit lepődtem meg. Nem tudom honnan, miből érzi. Soha még csak egy apró érintést sem "engednek meg" maguknak baráti körben sem, ahol tényleg elfogadás és szeretet veszi őket körbe. Soha nem láthatott semmi olyat amiből azt szűrhetné le, hogy ők együtt vannak, nemcsak barátok ugyanúgy mint pl. Dáviddal,  hanem ez több, mint ahogy a párokat látja körülöttünk.

Persze megkérdeztem, honnan gondolja, hogy ők szerelmesek, mire rövid gondolkodás után rávágta: "hát boldogok egymástól anya" 

Ennyi a lényeg kérem szépen:) Tömören, egy négy éves szájából.

Anya lelépett

Anya lelépett, de visszajött!" - Tudatta Ajsa a szomszédsággal :)

Ott kezdődött az egész, hogy egy régi barátnőm meghívott minket és Mariannékat  magukhoz, de úgy alakult, hogy a férjének közben el kellett mennie. Szóba jött hogy áttegyük a hétvégét egy másikra, de végül a fiúk azt mondták menjünk nyugodtan, csapjunk csajos két napot. Én Noelt azért elvittem, hogy Dávid hétfőn ne holtfáradtan essen be dolgozni.
Nem gondoltunk erre a megoldásra, de ha már fel lett ajánlva  hát elfogadtuk mindketten.
Szombat délelőtt indultunk, másnap délután pedig már jöttünk is haza. Moncsi kislánya, Blanka 2 hónappal idősebb Noelnél, a nagylány, Eszti pedig 8 éves. Jól telt a hétvégénk, a két mini nagyon jól elvolt együtt, Eszti pedig szépen terelgette őket (a nagy korkülönbség előnyei) Mi pedig csak beszélgettünk és beszélgettünk.. Jó volt.
Ami miatt fel akartam mindenképpen jegyezni az eseményt, az az, hogy ez volt az első apás hétvége. Bár gondoltam hogy szépen megoldja - egyébként sem az a kivonom magam a gyerek körüli teendőkből típus, ugyanúgy tudja mi hogy működik, mint én - de azért kicsit aggódtam. Bár lehet nem az aggodalom a megfelelő szó. Inkább volt egy picike lelkiismeret furdalásom. Mert bár Mariann is "lepasszolta" Mirit teljesen más a két helyzet. Én itthon "ülök" és így terhelem le Dávidot hétvégére..
Szombat este jó volt hallani, hogy  a lányok már alszanak, minden oké és egyáltalán nem úgy mesél, mint aki nem élvezte a napot. 

Játszottak, mesét néztek, születtek rajzok, volt kutyafürdetés, vásárolni is elmentek, plusz még spagettit is főzött nekik (pedig kajával hagytam itthon őket, még mielőtt valaki azt gondolná csak úgy leléptem). Még lomot sem hagyott maguk után.

Ügyes pasi, na!

Nagy pipa.

Majd még ismétlünk :D

Este

Megérkezik APA. Mindenki megörül és megőrül. Elfelejti azonnal az elfoglaltságát, éhségét, bánatát, mindent. A két és négylábúak egyaránt. Mindenkinek kell egy ölelés, egy puszi, egy simogatás. Én szigorúan távol vagyok tartva tőle, néha belefér egy ölelés, egy csók vagy egy milyen napod volt (vagy-vagy alapon, az összes nem jár) de többnyire rögtön elmarcangolják előlem. Az első egy órában folyamatosan hordoz valakit, kinyit valamit, fog egy játékot, földön fekszik, kérdésekre válaszol. Utána is nagy az apán csüngés, de miután hazaér egy ideig még levegőt sincs ideje venni. .

Ma 6 után jött haza, beindult a gépezet. Fél 8 körül megállt egy pillanatra, rám nézett, elmosolyodott és ennyit mondott : "Szia"
Addig tényleg még csak nem is köszöntünk. Én nemnormális este belefogtam a főzésbe, ő pedig nem jutott el a konyháig. 

Lesz ez még máshogy is. Akkor ezután fogunk sírni. 

Mikulási emlékek:)

- Anya nem haragszol Mimire amiért nem vesz fel nadrágot?
- Nem.- mondom teljes beletörődéssel, a jól befűtött házban.
- Kár. Rajzolni szerettem volna a krampusznak, hogy vigye el a nagy zsákjában, mert nagyon rossz kislány - csügged el ez a kedves nővérke :)

Lénám

Talán Léna volt eddig a legkevésbé anyásabb, bújósabb. Nem is talán, hanem biztos. Ő az akinek sosem mondok nemet, ha azt mondja vegyem fel, vagy játszunk, vagy akármi. Mert ő kér a legkevesebbet. Én meg igyekszem, de nem mindig kezdeményezek én sem. Csak egy gyors puszi, simogatás, aztán el is megy a nap anélkül hogy rendesen összebújtunk volna. Nem tudom ez neki mennyire fáj, gyanítom nekem jobban, mivel ha akar jön, elhiszem, hogy neki ez az éppen elég. A reggeleink egy ideje egyformák vele, morcosan kell hónapok óta ez a kislányka, nehezen szedi össze magát, csak pislákol egy félórát ide-oda. Általában ő kel legutoljára, Noelt többnyire már megetetem addigra, így van egy kis időnk leülni kettesben, míg fel nem kell teljesen. Ez új, korábban inkább hagyni kellett kicsit "szenvedni", de most bújik. Egy ideje napközben is egyre többet rám talál, jön, emeli a kezét, hogy felvegyem.  Egyrészt nagyon élvezem, hogy szakíttat időt magára, másrészt kicsit rossz érzés.. Nem tudom miért de Léna az, aki miatt a legtöbb lelkiismeret furdalásom van. Pedig ő a legkiegyensúlyozottabb gyerekünk, látom hogy minden rendben van vele. Olyan kis sajátos egyénisége van, amivel nagyon sokszor megmosolyogtat. Jól van ez a leányzó úgy ahogy van. És mégis. Sokszor érzem, hogy neki adok e legkevesebbet. Mert itt van Ajsa és Mimi, akiket lehetetlen nem észre venni, és Noel, a kicsi, akit szintén. Lénus pedig olyan szépen elvan egész nap. Figyelni kell rá persze, mert annyi mindent mond, amit ha csak elengedek a fülem mögött, elmondja még százszor míg meg nem hallom. Tipikus tesó, nagycsaládba való. Az egyetlen a lányaink között:) A legtürelmesebb, legóvatosabb, leggyengédebb, legsimulékonyabb. Ezért is van picikét "elnyomva". Én pedig nem tudom, hogy kell e ez ellen tenni, vagy neki valóban így a jó. Ha egy picikét is hasonlítanánk egymásra könnyebben választ kapnék erre a kérdésre. Így meg kénytelen vagyok elhinni, hogy ő ilyen. Bár örülök, hogy néha "elromlik", akciózik, nem tudom, hogy csinálja de ilyenkor sem vagyok rá mérges. Rá lehetetlen:)

RombolŐ

Noel egy buldózer. Próbálom megakadályozni, hogy romboljon amikor a lányok játszanak, de nem mindig sikerül. Mostanában egyre többet kirakóznak, építkeznek, nagyon belejöttek, szóval van lehetőség a konfliktusokra. Ha én nem vagyok elég ügyes, Noel ott terem és szétveri amit csinálnak, megoldják egymás között... Sokat csitítgatom őket, hogy nem olyan nagy baj, majd kirakják újra.

A toleranciám viszont csak addig tart, míg nem érint közvetlenül a téma. Mikor lent voltunk a szüleimnél elhoztam pár puzzle-t. Régen nagyon szerettem rakni tesóimmal. Most pedig miután a gyerkőcök lefeküdtek nekiülünk Dáviddal, közben jókat lehet beszélgetni. Már egy ideje ott van a hálószobában a földön egy 2000 db-os. Lelkesen kezdtük el, aztán ez alábbhagyott, kicsit pihentettük, aztán újra nekiültünk tegnapelőtt. Szóval most a nagyon feltüzelt állapotomban voltam. Egészen odáig míg Noel nem vette jól szemügyre, nem szórta szét, nem nyomkodta össze és nem vett a szájába

"Nem olyan nagy baj.....nem történt semmi" :)

Az első mondat

Ugyan még nem egy többszörösen összetett, hanem egy egyszer két szavas, de akkor is büszkék vagyunk :)

"Hi i eej!"

Zavarta el nővérét :) A Hi i (így szünettel) Mimit takar.

Egy ideig nem voltak új szavak, maradt az a pár "alap", de az utóbbi két hétben négy szóval is bővült  a szótár, a Hi i mellett ott a  "tató", ami minden jármű, az "o.é" szintén szünetes, oké (de véletlen sem oké az amire mondja...) és a papa, ezt nem siette el, de most teljesen levette a lábáról Dávid apukáját. 

NEM!

Nem alszik.
Nem engedi, hogy eltegyem a csontszáraz pelenkát. .
Nem öltözik fel.
Nem jó az a felső. 
Nem vesz fel zoknit. (Ezt már tényleg ne képzeljem)
Nem eszik.
Nem kér hozzá kenyeret.
Nem kell villa.
Nem ül le a széken.
Nem veszi vissza a nadrágot, ha pisilés előtt levette. Már pedig azt le kell venni.
Nem vesz fel sapkát.
Nem az a kabát kell.
Nem ül be a kocsiba.
Nem megy sehova.
Nem jön haza.
Nem fekszik le.
Nem rajzol.
Nem babázik
Nem játszik.
Nem adja oda. 
Nem fürdik meg.
Nem száll ki a kádból.
Nem, nincs este. Ő nem alszik.
Nem!
Nem!
Nem!
Mindenre a nem a válasz....

De NEM ölel egyik sem olyan hosszan ahogy ő  legújabban :)

Dackorszakolunk ezerrel. Dávid már régen megjegyezte, hogy Ajsa csak a bemelegítés, segít kiásni a sírunkat, de Mimi lesz az aki belehajít. Elkezdtem hinni neki :)

Mégsem süket

Van, hogy süket fülekre talál a mondandóm. Pedig én aztán szépen mondogatom a lányaimnak ugyanazokat a mondatokat, amitől gyerekkoromban a falra másztam. Vedd fel a papucsot, figyelj oda, nézz a lábad elé, ne nyúlj hozzá, már megint nem azt csinálod, ezerszer elmondtam.. stb. Gondolom mindenkinek ismerős. Mindkét oldalról :) 

Néha már tényleg elhiszem, hogy süketek vagy valami egyéb bajuk van...

De talán azért mégis van remény. Legalábbis Ajsánál (Mimi esetében nem tudom mit gondoljak...)

Ráléptem valami kütyüre a gyerekszobába. Tökéletesen alkalmas volt arra, hogy fájdalmat okozzon: a talpam közepénél kemény, gömb alakú volt, amire olyan jó rálépni, a lábujjaimnál éles. Még a vérem is "ömlött". Ennek megfelelően reagáltam :) De Ajsa kiokított: "Mert sose nézel a lábad elé Anya. Csak rohansz"

Noel egy evésnél felállt az etetőszékben (újabban szokása): "Ülj le, nagyot fogsz még esni egyszer, istenem, nagyon nagyot."

Másik alkalommal Mimi próbált átérni az asztal másik oldalára: "Mimike, ülj le! Noelre mondjuk hogy buta, amikor te is felállsz.. meg én is" :)  Természetesen a buta szót egyedül rakta be a történetbe. De legalább van önkritikája.

Szóval úgy néz ki, hogy vele tuti nincs gond. Nem süket. Még meg is érti.

Akkor kérdem én, hol esik porszem a gépezetbe?????? :)

Gondolkodni valók

Idén se unatkozzunk... :)

Az ikrek és az ovi

A kiscsajok augusztus végén lesznek 3 évesek. Úgy gondoltuk majd csak következő évben kezdik meg az ovis pályafutásukat 4 évesen, ahogyan Ajsa. Zéti csoportja viszont idén ballag, csak jót hallunk az óvónőkről, dadusról. Az egyikőjüket még egy kicsit Kati ismerte korábbról, futólag Dávid is. De tényleg általánosságban is jónak mondják őket. Nem lenne rossz, ha az ikrek hozzájuk kerülnének. Ez az egyik ok az ovi mellett.

A másik az, hogy úgy látom Ajsának jót tesz az ovis élet. A kicsik is szeretik a társaságot, heti három nap talán nekik is jó lenne

Az, hogy ők másik oviba járnának nem hiszem hogy akadály lenne, kicsit többet kocsikázunk :)  Nagyon jó kis ovi ez is. Csak nem vetik a szemünkre később, hogy Ajsával kivételeztünk:) 

De mit csinálnék én egy gyerekkel???? Megölne az unalom? :)

Fogamzásgátlásos dolog..

Úgy döntöttünk négy gyereknék végleg megállunk. Volt egy dilis időszakom, mikor úgy gondoltam, hogy gyorsan össze kellene hozunk még egyet. Egy második kisfiút. No erről ilyen-olyan okok miatt lebeszéltem magam. Ahogy Noel nő látom, hogy jó ez így, valóban nem kell ide még egy kisbaba is. Később sem, mert akkor tuti, hogy nem egyet, hanem kettőt vállalnánk a korkülönbség miatt. 6 gyerekesek pedig már tényleg nem mi vagyunk :) A négy amúgy is egy fantasztikus szám, most még ketten akár ölbe is tudjuk mindannyiukat kapni. Így viszont nem sok értelme van annak, hogy még ki tudja meddig szedjem a bogyókat, esetleg becsússzon még egy gyerek (még ha tudom is, hogy egy becsúszott baba nagyon nagy ajándék :)) úgyhogy jó lenne valami végleges. Próbálom Dávidot győzködni, hogy vállalja be szépen ő, de még nagyon húzza a száját. Pasi :D

Házkérdés

Ha nem nekem vannak agymenéseim akkor Dávidnak. 

Megbeszéltük, hogy ezt a házat fogjuk bővíteni, mivel a kert is lehetne nagyobb megvettük a szomszéd telket nagyon jó áron. Az építkezős részét még pár évig hanyagoljuk (addigra akarunk magunknak kialakítani egy hálószoba-fürdő-dolgozó részt mire a gyerekeknek kellenek a külön szobák), de tavasszal a kert átrendezésébe, kerítésbe bele szerettünk volna kezdeni. Erre okoska kitalálta, hogy  eladhatnánk a mienket is, haszonnal a másikat is , és vehetnénk egy nagyobbat, alakíthatjuk is akár, akkor is jobban kijönnék... 

Férfi-női különbségek? A férfi ésszel dönt, a nőnek a szíve is benne van egy házban?

Vagy ez van akkor ha rábeszélem valamire amit nem akar teljesen? :)

Akárhogy is, én nagyon szeretném ha menne a kerítés, a rossz épületek lebontásra kerülnének és a gyerekkuckó is átkerülne  a másik oldalra, helyére pedig beültethetném az áhított fűzfámat. Nem tudom mennyire kell ezért szépen nézzek :))

Hogy mindkét dologban én "nyerjek" pedig tudom, hogy felejtős.. :) De inkább a beavatkozást vállalom.

Ezek mellett olyan nagy kérdések gyötörnek, hogy legyek e világosabb barna, esetleg újra göndör. A hajvasalót kezdem nagyon unni, de anélkül  olyan hullámos a vége, mintha kimásztam volna az ágyból és tükörbenézés nélkül indultam volna el.

Férjecském azt mondja, hogy göndören tetszettem neki, de világosabb ne legyek. 

Vajon elég ennyi kompromisszum részemről? :)

Magyar gyerek:)

Karácsonyi ajándékként egyik nagynénémtől a gyerekek egy közmondásos könyvet kaptak. 

Tagnap este az egyik magyarázata kifogott Ajsa befogadókészségén:

"Addig nyújtózkodj amíg a takaród ér"

Azt hiszem ránk nem lehet panasz, minden tőlünk telhetőt megteszünk, sok gyerek viszonylag - sajnos az átlaghoz képest - tehetősebb körülmények között és még azzal sem fáradtunk - látva hogy elég volt aznapra neki - hogy ezt a közmondást megértessük vele :)