Itt van az ősz..

Újra kihagytam jó pár hónapot, de ez van...
Nem szeretem a szeptembert, ezt kijelenthetem. Ha iskolásunk lesz még kevésbé fogom az is tuti. Akár élvezhetném is a gyerekmentes órákat, valahol élvezem is, de hiányoznak, hiányzik a nyár!!!!

 Csajok egész naposak az oviban, szeptember elején rendesen elkezdték.  Noel heti háromszor jár délelőttre hétfő óta. Sokat agyaltunk azon mit csináljunk, menjen e bölcsibe vagy sem, a lányok sem jártak, de úgy vettem észre tavaly, hogy néha már kevés vagyok neki. Ezért emellett a variáció mellett döntöttünk. Januártól pedig kezdheti az ovit.

Lekötöm magam, nem mondom, hogy nem, van is mit csináljak, sok a tervem, januárig meg kell oldani jó pár dolgot. De úúúgy hiányzik a nyári pörgés, jövés menés, semmittevés. Az pedig még engem is meglepett milyen jó volt ma (tegnap kezdtem a bejegyzést), hogy Nószi itthon maradt. Legkisebb gyerek kirepülése..áááá :))

A nyarunk nagyon szupi volt! Sokat voltunk lent a  Balcsin. Volt, hogy alig fértünk, előkerültek a sátrak, annyi gyerkőc szaladgált körülöttünk, hogy a mieinknek szerintem meg sem kellett szokni ovikezdésnél a nagy társaságot.
 Anitával és a szülőkkel na és persze a hét gyerekkel rögtön lementünk, ahogy lehetett ovi után, majd becsatlakozott hozzánk apukám húga és Sára unokatesónk két gyerekkel. Mivel csak egy kósza gondolattól vezérelve ugrottunk le csak egy hetet töltöttünk így együtt, anyukám ugyanis következő hétre szervezte a hajdúszoboszlói csajos hetet Így őt Ajsával és Helgával együtt apukám hazavitte és a három "csaj" Hajnival és a kis Lillával Szoboszló felé vették az irányt. Ajsáék még soha ilyen boldogan nem hagyták ott a balatoni házat :) Kihasználva az alkalmat, mikor még ott voltak a nagyszülők, Anitával és Sárával kiruccantunk Füredre egy éjszakára. De sokat mentünk mi így hárman mikor még ketten Sárával középiskolásak voltunk Anitára bízva. Kecskére káposztát.. És de jó volt most ez, utóbbi évek legjobb bulija, bár olyan sok nem is volt :D Majd szüleim haza mentek a két "naggyal",  Dalma váltotta őket. Szegénykét kikészítették a gyerkőcök. Próbáltuk menteni, de egy gyerekmágnes, imádják a kicsik. Szóval a nyarat a Balatonnal kezdtük. Lehet bírtuk volna még, de át kellett adni a terepet a fiataloknak, akik tőlünk pezsgőbb életet éltek. Bár azt meg kell jegyezzem, hogy ahhoz képest, hogy egy ötvenes, három harmincas nő egy huszonéves csaj társaság voltunk fogyott a sangria és a likőr:)
Hazamentünk hát, hiányzott is már egy kicsit az otthon, na és persze Dávid. Néha megijeszt, hogy még mindig mennyire tud hiányozni :) Bogi, a szép és okos nagy keresztlányom velünk töltött pár napot, majd a szülei is csatlakoztak két napra Balaton előtt. Sokat csatangoltunk, régen voltak itt. Ismét hosszúra sikeredett az a két éjszaka. Gyerekek nem is tudom, hogyan bírták. Két egymást követő héten esküvőztünk. (Aztán több nem is volt) Egyiken a gyerekek is ott voltak. A másik szigorúan gyerekmentes volt, ezt kérte az ifjúpár, ilyenen még nem voltam, de mit mondjak nem volt rossz:)
Ezután megcéloztuk Zakynthost Katival, Andrással, és Vicáékkal. Maga a hely annyira nem nyerte el a tetszésünket,  én egyébként sem vagyok egy görög fan, de jól éreztük magunkat. Ez volt a második ilyen közös nyaralásunk, remélem tényleg hagyomány lesz belőle. Ha itthon vagyunk 1-2 órán belül mindig balhé van a gyerekek között ha mind együtt vannak, de a nyaralás alatt angyalok voltak. Ajsa sem verte Zsombort veszekedés közepette, Mimi és Bori sem visítottak semmin. Ez pedig nagy szó:) Tényleg nagyon jól éreztük magunkat.
Következő állomásunk újra a Balaton volt. 4 napra sikerül rokontalanítani a házat és barátokkal mulattuk az időt. Bár elég veszélyesre sikeredett. Lénát megcsípte egy darázs, úgy feldagadt, hogy még két hét után is látszott a nyoma. Persze megijedtünk, tényleg brutálul nézett ki. Jobbnak láttam megmutatni egy orvosnak. Hát megismerkedtünk a világ legbunkójával. A végen már mindenki ordított mindenkivel, Gabi vitt el minket, hát ő meg nem egy nyugodt pasi, szóval muszáj voltam lenyugodni és kirángatni mielőtt feljelentenek minket. Ezért szeretek az én drága kedves férjemmel vitákba bonyolódni, nem kell nekem az okosnak lenni:) Annamari majdnem vízbe fulladt miután beugrott vízibicikliről. Nem tud úszni, én előtte ugrottam, mutattam neki, hogy látja állok, nem lep el, persze ő megtalálta a gödröt... Próbáltam menteni, de húzott le, akkor éles helyzetben nem jutott eszembe egy filmjelenet sem, miszerint le kell ütni a fuldoklót:) Így utólag elhülyéskedjük, de akkor tényleg megijedtünk, ketten voltunk pár gyerekkel, ők is sokági emlegették. Majd Nándi és Miri esett le a lépcsőn. Nándinak eltört a keze. Utolsó nap történt persze pár órával indulás előtt. Végül mindenki mindent túlélt, de maradtak emlékek.. Amúgy ezeket leszámítva persze szuper volt.
Vasárnap este értünk haza, kedden indult a gépünk Tunéziába. Semmit nem pakoltam.. Gyerekeket hétfőn "elpasszolgattuk" A Zikrek anyukámékkal mentek el Horvátországba. Noel Katival volt, Ajsát levittük Lillához, nagymamámhoz, Hajni elvállalta, hogy vigyáz rájuk. Elég szaladgálósra sikerült a nap, még  jött egy hívás az utazási irodától, hogy kérjük e akkor részvételi jegyeket:) szegények harmadjára szóltak.. Persze négyünk közül senki nem volt  a városban, de végül azért elhozattuk. Este 6kor pedig neki álltunk bevásárolni és pakolni :)
Másnap pedig elrepültünk Gabival és Mariannal. Fantasztikus volt, annak ellenére is, hogy a tavalyi török szálloda és ellátás azért feltette a lécet rendesen. Katiékkal mentünk oda, arról órákat tudnék mesélni, de mivel szomorúan megállapítottuk, hogy még egyszer ilyen 5 csillagos török szállodába közelében nem leszünk, nem fájdítom a szívem. Persze ha valaki befizet nem állok ellen :D Tunéziában befizettünk egy kétnapos Szahara túrára is, egyébként is sokat mentünk, nem aludtunk, gyerekmentesen töltöttünk el együtt egy hetet. Kicsit sajnáltam, hogy csak négyen voltunk, a tavalyi össznépi felnőtt, baráti nyaralás szintét telitalálat volt, most ez a négyes és a balatoni gyerekes napok jutottak. De ez a tunéz út ennek ellenére tényleg nem volt rossz egy tavalyi nyár utánzatnak. Nem panaszkodok :)
A repülőtérről rögtön nagymamámhoz mentünk, mert Dávidnak már nem volt sok napja amit velünk tudott tölteni. Ezt is nehéz volt elintéznie. Persze a táskákat azért lehajítottuk, Noelt no és persze a kutyákat felvettük:) Szombaton megérkeztek a kisközépsőink is a szüleimmel. Másnap Dávid és apukám hazament, mi még maradtunk egy hetet. Annyira nagy izgalmak ezután már nem érte minket. Balatonoztunk még, vegyes társasággal. Azért is szeretem azt a helyet, mert mindig betéved egy unokatesóm, vagy egy távolabbi rokon, rokon rokana pár napra. Mióta megvették, olyan emberkékkel találkoztam akikkel már nagyon régen. Szeretem...
Noel és Helga is nyaralt egyet a nagyszülőkkel Romániában. Ajsának persze leesett, hogy ő is volt ugyan a nagyival, de apukám abból kimaradt. Nagy netes veszekedés után apukám felugrott egy hétvégére egy kettesben töltötték a szombatot:)  Gyanítom azért így szervezték, mert év közben őt és Helgát el-elviszik ide-oda. 
Közben...
Dáviddal együtt töltöttünk egy hétvégét a Balcsin. Egyet:) Ha nincs nyár havi egyet lecsípünk Katiéknak köszönhetően.
Voltunk 5 napot Londonban Petiéknél Ajsával, Anitával és Helgával.
Az ikrekkel és Dáviddal augusztus végén amolyan szülinapi ajándékként kiruccantunk Ausztriába barátokhoz

Sokat bográcsoztunk, grilleztünk, szalonnát sütöttünk. Söröztünk. Sokan. Hangosan. Gyerekek sokszor kidőltek.Leégtünk a napon, bőrig áztunk az esőben. Éjszakába belemenően sétáltunk. Családdal voltunk, barátokkal, beszélgettünk és beszélgettünk, nevettünk, szerettük egymást:)
Hiányzik :)

Így valahogy telt hát a nyarunk. Szupi volt. Két dolgot hiányoltam. Anyukámmal és Anitával terveztünk egy hosszú hétvégét az nem jött össze:(  És közösen csak mi hatan sem nyaraltunk. Azok voltak a mi pillanataink, amikor együtt voltunk, csak mi otthon. Lehet nem is kellett ezt túlragozni.

Örülök, hogy ilyen színessé tudjuk tenni a nyarat a gyerekek számára. Persze ehhez hozzájárulnak a nagyszülők nagymértékben. Katiék azzal, hogy mindenkit megnyaraltatnak, szüleim külön-külön viszik őket. Jó, hogy ezt is ilyen máshogyan teszik. Megköszönni biztos nem tudjuk. Ahogy a társaságot sem akikkel van szerencsénk megosztani az élményeket. De nem váltom csöpögősre a stílust:)

Lett nyáron két négy évesem, egy bölcsisem, van még miről írni. Fogok is:)

Az új unokatesóm :)

Apai nagypapám nem élt unalmasan. Három feleséget is "elfogyasztott" míg végül rá nem talált az igazira :) Érdekes módon bár a feleségek kora mindig jó tíz évvel csökkent, az utolsó szereleme egyidős volt vele. Tőle már nem, de a házasságaiból születtek gyerekei. Mindenhonnan egy fiú, egy lány. Apukám a második csapatból. A gyerekek között elég nagy a korkülönbség, a legidősebb lány például hamarabb szült, mint a legkisebb testvére megszületett.
Nagypapám három fia közül a legidősebb sajnos fiatalon meghalt, mindössze 21 éves volt. A második fiú volt apukám, a harmadik pedig a legkisebb gyerek, az "amerikai nagybácsi" Eddig nem alapított családot. Így csak az öcsém vitte tovább a nevet, annak ellenére hogy nagypapám mindent megtett annak érdekében, hogy fennmaradjon a család. Tomi most 46 éves. Apa örömök elé néz. Kisfiút várnak. Úgy néz ki ő lesz a legkisebb unokatestvérem. A legidősebb 47 éves.

Nyáron volt együtt utoljára a család, a legidősebb lány szervezte, régen fordult már elő, hogy mindenki ott tudjon lenne. Mind az öt testvér, a gyerekeik és családjaik.
Érdekes a nagycsalád. Anyai oldalról egy nagynéném és egy unokatestvérem van. Velük olyan természetes, hogy összeülünk, nem is kell hozzá nagy alkalom. Míg ennyi családtagot nehéz összeterelni. Van akivel lazább, van akivel szorosabb a kapcsolat, bár azt hiszem mindegyikőjükre számíthatnék bármikor. Jó összeülni, nosztalgiázni, tényleg összetartozni. Megvan a terv, hogy most már csakazértis lesz legalább minden két évben egy ilyen nap, amikor senkinek nem lesz kifogása. Majd meglátjuk :) A kicsi pont jókor érkezik, jövőre már ott lehet :)

Reggeli létszámellenőrzés

Hajnali 4 körül Mimi átballagott hozzánk, fitten, mintha reggel 8 lenne. Fogtuk a fejünket, próbáltuk visszaaltatni, de egy órát simán végig dumált. (Mi félig aludtunk) Egyszer csak csend lett. Kidőlt keresztben rajtunk :)
Reggel, mikor bementem a csajokat ébreszteni nagyon kómás volt ez a pici lány, de ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy nem álmos, megy oviba.

A reggelek nálunk kész bolondokháza, gondolom ezzel nem vagyunk egyedül. Elégedetlenség és közlési kényszer minden irányból. Azért megvan ennek a varázsa, hol elsiklunk felette, hol jólesően belesimulunk, mint ma.

Majdnem útra készen:

Ajsa "olvas" az asztalnál. Értsd: rögtönzött mesét ad el egy könyv felett, szótagolva, mint akinek tényleg akkor állnak össze a betűk a fejében. Van, hogy rátesz egy lapáttal, és a szótagolás után kimondja egyben is. Az elsős unokatesó hatással van rá:) Ösztönből jól választja el a szavakat, ahol két magánhangzó van egymás mellett ott előfordul, hogy téveszt, de amúgy ügyesen csinálja. Nem tudom, hogy ösztönösen érzi e a gyermek, vagy ő ilyen ügyes. Ha az előző is, akkor is fenntartom a büszkeség érzetének jogosságát:) A meséin pedig mindig csak ámulok, van képzelet ereje rendesen

Noel mellette Pout etet, kizárólag dinnyével, ha már nem eszik fogyitablettát ad neki, hogy újra egyen. Végig narrátoroskodja az egészet. Nem unja meg. És mivel csak én figyelek rá félfüllel senki nem reklamál, hogy ne költse a pénzt, mert elfogy. "Beidomított" legkisebbként azért feltekint néha, körbenéz félig félően, félig sunnyogva :)

Közben Léna haját csinálom, ő maradt utoljára.  Fésülgetem a haját, Ő szereti a legjobban, szivárványokról beszél hosszú perceket, kiselőadást tart, néha kérdezi, hogy igaz anya, de szerintem csak ellenőrzi, hogy figyelek e.

Nézem őket, mikor melyikükre figyelek jobban, mosolygok magamban. 

Majd megjelenik Dávid megtörve a pillanatot és kérdi gyermekei gondos anyját, hogy hol a negyedik???  Tesók felpattannak, Mimzit keressük, szólongatjuk. Majd rátalálunk, a bilin ülve, éppen ébredezve.

Hát ezért volt a nagy nyugi és harmónia :D Én meg úgy élveztem, hogy még hiányérzetem sem volt (szégyenlős smiley). Még jó, hogy ritkán fordul elő, és kizárólag itthon :))

Noeltől kérdezni nem mindig érdemes

Nem találom a telefonom, helyesebben nincs ott ahová leraktam. Noeltől kérdezem, hogy nem e látta "véletlenül", ha húszan lettek volna rajtunk kívül a házban, akkor is ő lett volna az első gondolatom, de mivel ketten voltunk csak itthon, így nem is volt más lehetőségem.
- "ööö láttam.... A bili mellett keressük - buzdít közös kutatásra.

A lányok is gyakran keresik rajta a játékaikat. A minap Ajsa a plüss Micimackóját
- "Róbert Gidánál van" - mondá vigyorogva a két és fél éves humorzsák... 

Vacsizunk, darálthúsos melegszendvicset csináltam a maradékból, hirtelen ötletből vezérelve (az összenyomós melegszendvicssütő fajtából, szerintem nagyon finom tartár mártással - gasztroblogger én :D) Noel nem eszik. Nem vagyunk ehhez szokva, Dávid meg is kérdezi az okát Nem válaszol. Léna segítségére siet, egy "biztos nem éhes" bedobásával.
- "Éhes vagyok. Ezst nem eszem" 

Este nem fekszik lefelé, költőien felteszem a kérdést, hogy nem e álmos?
- "Én energizálok anya, energizálok"

Mimivel veszekszenek. A nővére kérdezi, hogy miért ilyen undokságos.  Erre megvonja a vállát felhúzott szemöldökkel, majd röhög 5 percen át.

Én vártam, hogy beszéljen Õ is :) Negyedik gyerekként be is állt gyorsan a fecsegõk táborába

Szülőipélda

Szerintem Dávid teljesen normális, kedves ember volt míg meg nem ismert engem. De tényleg. Azóta csak elrontottam. Nekem nem túl nagy a toleranciaszintem az emberekkel. Egyszer valaki számomra értelmetlen dolgot csinál és annyi. Nem a családra, barátokra értem, inkább az ismerősökre. Tegnap Dávid úgy jött haza, hogy a nők nem normálisak. Ezért a mondatáért teljesen vállalom a felelősséget :)

Elmesélte egy sztorit, majd én is megállapítottam, hogy a nők tényleg nem normálisak..

Később a lányok játszottak Noel buldózereskedett.  Ajsa: "jaj, hát nem normális, egy gyerek sem normális" 

Azt hiszem leállok, személéletet váltok, elég ha egy pasit elrontottam, a gyereket nem akarom....

Ovikezdés

Belátom nem a legaktuálisabb téma így május közepén a múlt évi szeptemberi ovikezdés, de egy bejegyzést megér.

Kezdve ott, hogy úgy voltunk vele miért ne bonyolítanánk meg az életünket és járatnánk az ikreket másik oviba, mint Ajsát? Jó, volt ennek oka, de akkor is, nem is mi lennénk....
A terv az volt, hogy Ajsát Dávid hordja majd, az ikreket én. Az egyik probléma ezzel az volt, hogy Noel nyáron rájött, hogy ő nagyon szeret aludni, akár 9ig is mormol teljesen függetlenül! attól, hogy este mikor alszik el. A másik pedig az, hogy Ajsának nem tetszett az én túlzott lelkesedésem az ikrek irányába, és ez abban öltött alakot, hogy szerette volna ha őt (is) én viszem.
De volt az ovival egy harmadik, legnagyobb gond is, történetesen az, hogy Miminek nem tetszett ez az egész járás dolog....
Eleinte nem gondoltuk, hogy probléma lesz Mimikével, ment, ha nem is túl lelkesen. Dicsértük őt (őket), ódákat zengtünk az oviról, látszólag hatott. Reggelente Noel jó kedvéért harcoltunk és Ajsát nyugtatgattuk, hogy majd felváltva visszük őket (nem sok hatása volt). Lehet ez sem tett jót. Mimzi nem akart ott aludni, de ezzel nem is problémáztunk, megpróbáltuk ugyan, de egy-két sírás (ordítás) után nem erőltettük. Lénus saját kérésére kezdetben maradt, majd ő is jött haza velünk délben, ami szintén az ő döntése volt. Napról napra volt Mimivel egyre nehezebb. Először csak akkor ordított amikor eljöttem, utána már mikor beértünk, majd már indulás előtt. Már ott tartottunk hogy Ajsát sem tudtam egy héten legalább egyszer elvinni a másik három gyerekkel az oldalamon, mert akkor is hisztizett. Meg ugyan nem tudta mondani miért nem akar menni, és az óvónők, valamint Léna elmondása szerint sem volt utána baj, vígan játszott, bár ő váltig állította, hogy nem érzi jól magát. Hittünk is neki, meg nem is. Valamiért nem akart menni, de csak nem hazudott mindenki arról, hogy minden okés odabent, szóval összeesküvés elméleteket nem gyártottunk :)
Amikor már azt hittem, ez már  így marad, rá kell álljak a nyugtatóra, persze megoldódott "poén" szerűen... Dávid két nap szabin volt, gondolta kipróbálja a dolgot. Ajsát éppen letettem, kocsikáztunk hazafelé Noellel, mikor hívott telefonon, nagy lesajnálóan felvettem, mire közölte, hogy nem sírt. Először azt hittem szórakozik, de nem :) Másnap ugyanígy. Akkor már végig a kezemben fogtam a telefont, mint egy tini aki nem tud leszakadni róla, várva a hívást :) Onnantól ő hordta őket egy darabig állandóan.
Máig nem értem. Oké, nekem szólt egy idő után már a hiszti, de miért? Ilyen nehéz volt az elválás?

Közben sajnáltam Lénát, hogy megnehezítjük szegénynek az ovikezdést, pedig olyan kis ügyesen beszokott, soha nem panaszkodott sem a Mimi jeleneteire, sem a másik kettőre reggelente. Átöltöztettem szépen, elpakolta a ruhákat, mint egy ügyes nagylány, puszi és már ment is be. Mimit sokszor vigasztalta, kérte hogy ne sírjon, extra kedves volt hozzá. Álomgyerek, szupertesó Ő, tudom én... Megérdemelt volna egy simább menetet.

autók, pasik

Katinak volt egy koccanása, az autóban is történt egy kis sérülés (Igen, nálunk mindenki töri a kocsit..) Beszélgettünk róla, aztán átmentünk Vicáékhoz, és elpletykáltuk. Ő kérdezte hogy nagy e a kár, mi van az autóval?
Mielőtt felelhettünk volna Noel megszólalt: "A lökhárító károsodott"
A lökhárító.... károsodott... 2 és fél éves. Pasi :)

Az új pizsi

Vettem magamnak egy új pizsamát. Noellel kettesben mentünk vásárolni, Malacka éppen szembenézett velem, muszáj volt a kosárba tenni. Nagyon elégedett és büszke voltam az új Disneys szerzeményemmel egészen addig, míg másnap fel nem vettem.

A lányaim reakciója még el is ment volna:

"Cuki vagy" (Mimi újonnan felkapott szava a cuki)

 "Nagyon szép, én is ilyet szeretnék...csak kisebbet."

Az egyetlen gondom ezekkel a dicséretekkel, hogy ezután a mondat után hangoztak el:

- Te már megint olyan egyedien oldod meg a dolgokat. Más nő azt mondja, hogy bocs drágám, de most fáj a fejem. Te inkább eléred, hogy pedofilnak érezzem magam."

Léna alvilági kapcsolatai

A múltheti hétköznapok olyan jól sikerültek.Mindenki laza volt és mosolygós. Nem volt sem hiszti, sem sírás. Egyáltalán. Ezeknek a napoknak általában böjtje van :) Tudtam ezt már akkor is, el is ért minket a változás szele. Dávid szombaton dolgozott, még kora délután beszéltünk, mondtam, hogy megőrült a banda, siessen haza. Még poénkodott, hogy zárjam át őket a kisházba, de azért hazajött 5re. Nem tartott sokáig a humora. Nálam is elérkezett a pillanat mikor már tényleg mély levegőket kellett vennem a négyeshez, és megjegyeztem, hogy kellene ide egy relaxációs kazetta. De Dávid röpke 2-3 óra gyerekkel töltött idő után nálam borúlátóbb volt, azt mondta ide hatásosabb módszer kell, talán egy kis fű.... Igazat adtam neki, kicsit hülyültünk, kértem hogy ha tud, intézkedjen. Erre Léna megindult az előszoba felé, én is megyek felkiáltással. A kérdésre, hogy hova a "füvet szedni" választ kaptuk.
Végül is lehet a fűszedésnek is van nyugtató hatása...

Én, a blogger :)

Nem megy ez nekem mondhatjuk... Foghatnám időhiányra, de inkább az ihlet nincs meg. Vagy nem is kapcsolok gépet, vagy csak letudom a "kötelezőket". Úgy látom általános jelenség a blogélet kihalása, ez sem inspirál nagyon. Akiket olvastam vagy nem írnak, vagy csak keveset, vagy bezárkóztak. Persze akad még akiket olvasok, de az írás nem akaródzik. 

Na majd ezután!!!  Na jó csak vicceltem :) de azért próbálkozok!

Van egy kérdés amin mostanában mindig megtalál. Napjában többször. Ok mindig van. Mégpedig: Hogyan lehetséges az hogy anno egy újszülött, két mini és egy picivel nagyobbacska  kevésbé szívott le mint most négy kisgyerek?????? Foghatnánk arra, hogy az idő megszépíti, biztos igaz. Vagy, hogy fáradok az évek alatt, ennek is van alapja. De mégis úgy érzem, hogy valahogy könnyebb volt. Fizikailag persze leszívtak, de most agyilag vagyok totál zokni :) Olyanokat csinálok napi szinten, hogy nem tudom sírjak vagy nevessek-e rajta. Egyszerűen BAMBA vagyok. Nem kicsit, nagyon. Pedig megvan az a bizonyos sokat emlegetett énidőm. Eljárok, sportolok, szakítunk Dáviddal is időt kettőnkre. Mégis. Úgy látszik ez sem csodamódszer, csak bebeszéljük magunknak. Gyerek ellen nincs orvosság :) 

Pedig a csajok oviban vannak délelőtt. Ebéd után megyek az ikrekért, mert Mimi ugyan nem alszik ott. Próbáltuk, Milla ordított, próbáltuk ismét, Milla még jobban ordított. Hát feladtuk :) Nem gond, itthon vagyok, de jövőre keményebb leszek. Lénus az elején maradt, mert szeretett volna, de pár hét után ő is inkább a hazajövetelt választotta. 

Mondhatnám, hogy a délelőttök könnyebbek egy gyerekkel, de mégsem. Vagyis szeptember-október tényleg okés volt, aztán Noelbe beleszállt a kisördög, Hogy finoman fogalmazzak. Dackorszak ezerrel. Edzve vagyok én rendesen, de ez a kölyök leszív teljesen. Amilyen rendes volt kisebb korában, most annyira ő az akitől a legjobban tépem a hajam. A hiszti és a nemértés új szintjét ismerteti velünk.(Hozzátenném, hogy ezt Ajsa után elképzelhetetlennek képzeltem, Mimi után lehetetlennek) Szeptembertől indul közösségbe a kiskrapek az tuti :D 

Lénán is rontott az ovi, sajátos módon is ki tudja készíteni az ember. Mindenre morog, ami nem úgy van ahogy szeretné, sértődötten mondja és mondja a magáét, nem ért, nem hall. Napjában többször megbántom valamivel.Mások is persze, de a főgonosz én vagyok. Hát kérem, ilyen car anya vagyok :D

Mimzi sem jött még ki a dackorszakból. Bár ezt nem is várom, szerintem minimum18 éves koráig tuti benne marad. De legalább csak 2-3 naponta csinálja. Közben kisangyal. Sokat figyelem, hogy mi mit vált ki belőle, hogyan reagál a saját hangulatomara, a tesók viselkedésére, de nem sok összefüggést találok. Persze nem azt mondom, hogy nincs bennem hiba az irányába, de ő tényleg vagy jobb vagy bal lábbal kel fel... (az anyai nagyszülei által tett összehasonlításokat meg sem hallom :D )
Ajsa.. Ő tényleg okos nagylány már. Kivéve amikor nem, és akkor nem értem. De az elmúlt egy évben olyan sokat változott. Jó ezt tapasztalni, még néha abba is bízok, hogy a másik két hisztibajnok is kinövi. Nagyon anyás korszakát éli, de ha kerítek egy héten egyszer alkalmat arra, hogy kettesben legyünk egy keveset kerek a világa. És nekem is kell, hogy belőle tudjak most merítkezni.
Együtt elviselhetetlenek... De komolyan :)
Amúgy meg mindannyian szépek, okosak, tökéletesek, imádni valóak!!! A többi meg majd elmúlik:)